Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékévei, DL 40622. • Közlés: AOkm II. 617—618. — Ub I. 453— 454. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 275 (román fordításban). 755. 1332. augusztus 20. (in reg. Stephani) Az erdélyi egyház káptalana előtt Heethur-i Márkus fia: Marcyl fia: Nikolaus a Messes-en innen és túl fekvő Heethur, Band, Feermenus, Poptheluke, Kyrylzka és Nodghathar nevű birtokait védelem és gyarapítás céljából élete végéig önként átengedi Regen-i Dénes fia: Tamás magisternek azzal a megkötéssel, hogy a fenti jószágokat csak neki és senki másnak nem adhatja el, és gyermektelen halála esetén azok Tamás magisterre, illetve utódaira szálljanak. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett kerek pecsét nyomával, Erdődy cs galgóci lt, lad. 95. fasc. 10, nr. 2. • Közlés: BánfOkl I. 72—73. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 275-276 (román fordításban). 756. 1332. szeptember 21. (in Wyssegrad, in Mathei ap.) Erzsébet királyné Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyházának káptalanához. Minthogy János magister fehérvári (Albensis) őrkanonok, testvéreivel: Mártonnal és Pál magister szintén fehérvári kanonokkal együtt, valamint testvérüknek: néhai Istvánnak a fia: István és Mochk (d) András fiai: János, Miklós és András Owzd nevű (in cttu Albensi in partibus Transsilvanis) birtokuk harmadrészét testvéri szeretetből Tatamér fehérvári prépostnak, királyi alkancellárnak és testvéreinek: Bako-nak és Istvánnak átengedték, vezesse be őket és az esetleges ellentmondókat idézze rokona: Tamás erdélyi vajda elé. — Kijelölt királyi emberek: Elekus-i Churba (d) Domokos, Gaald-i Petew. — Hátlapján azonos kézzel: Fidelibus suis capitulo ecclesie sancti Michaelis archangeli Transsilvane pro dominó Tatamerio preposito Albensi et fratribus suis. Eredeti, hártyán, hátlapján pecsételés nyomával, DL 29117. • Közlés: Ub I. 454—455. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 276—277 (román fordításban). 757. 1332. október 4. (Avenione, IV. Non. Octobris) XXII. János pápa (Chanad) esztergomi érseknek. Mivel kötelességének tekinti, hogy az evangélium fénye világítson a keresztény világ és művelődés végvidékein élő népeknek is, szervezze újra a tatárokkal határos területen egykor működött Mylkou-i püspökséget, mely akkor omlott össze és semmisült meg, amikor a tatárok Magyarországot (partes Hungaras) pusztították. Ennek élére Vitus de Monteferreo minorita szerzetest, I. Károly magyar király káplánját ajánlották neki. Ha ő is alkalmas személynek találja, két más katolikus püspökkel együtt szentelje őt püspökké, és segítse abban, hogy a király támogatásával visszaszerezhesse püspöksége egykori javait. Eredeti, regisztrumbejegyzés. Vatikáni lt. — Ennek fényképe: DF 291594. — Korábbi másolatról készült XVIII. századi egyszerű másolata a Pray-gyűjteményben, tomus XXII, pag. 60—62. • Közlés: Katona IX. 18—21. — CDHung VIII/3. 635—638. — Hurmuzaki 1/1. 622—623. — Ub I. 455—456. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 279—280 (román fordításban). • Regeszta: Catalogus mss Bibi. Univ. Bpestinensis 11/2, pag. 775. nr. 43. — Mollat XII. 58521. sz. 758. 1332. október 6. (in Waradino, in oct. Mich. arch.) I. Károly király Bezterce, valamint a hozzá tartozó falvak, de különösen Jad bíráinak, esküdtjeinek, hospeseinek és népe-