Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

St), — Hurmuzaki 1/1. 616. — Ub I. 443^44. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 24—25, 390—391 (hibásan 1336. július 8-ra keltezve, román fordításban). • Regeszta: TSzle 7/1964. 553 (IX. sz. Györffy Gy.). 711.1331. július 11. (Wyssegrad, in Transl. Benedicti conf.) I. Károly király, a Kuluswar-i hospesek kérésére, átírja és új pecsétjével megerősíti a városnak 1316. augusztus 19-én adott kiváltságlevelét (263. sz.). Ái I. Károly király 1336. április 3-i megerősítő oklevelében (887. sz.) Kolozsvár város lt, Privilegia, fasc. I. Nr. 1, 2 (DF 281031). • Közlés: VerArch 2/1846. 328—331 (Teutsch, G. D.). — KvOkl I. 31—35. — Hurmuzaki l/l. 641—642. — Ub I. 444—445. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 25 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XV. sz. 712. 1331. július 30. (Bystrize, f. III. p. Iacobi ap.) Thomas magister Bystricia-i comes I. Károly királynak. Tamás vajdához és hozzá intézett parancsának megfelelően (699. sz.) megkísérelt ugyan egyezséget létrehozni a Jad-i királyi népek és Henil (d) Johann comes között az Ependorf nevű föld miatt támadt jogvitában, de ez, a vajda a királyi udvarban tartózkodván, fogott bírák útján sem sikerült. E földről a Jad-i lakosok azt állítják, hogy az ő tulajdonuk, Johann comes pedig azon az alapon tartja magáénak, hogy a király apjának és neki adományozta. Jóllehet Johann comes hajlandó lett volna az ügy elintézését fogott bírákra bízni, a Jad-iak vonakodtak az egyezkedéstől mondván, hogy Ependorf királyi föld lévén, a vita eldöntése a királyra tartozik. Ezért augusztus 15-re (Assumpt. virg.) a király elé idézte a feleket. — Hátlapján azonos kézzel: Dominó regi pro comite Iohanne super terra Eppendorf vocata. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett zárópecséttel, Bethlen cs lt: DL 62688. • Közlés: CDHung VIII/3. 570—571. — Transilvania 4/1871. 179 (Moldovanu, St.). — Ub I. 445—446. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 27 (román fordításban). 713.1331. augusztus 1. (in oct. Iacobi ap.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Frata-i Ws fia: Miklós — fiai: Tamás és Benedek beleegyezésével — Frata birtok negyedét és Ponuateluk nevű földnek pedig a felét leányainak: Nouay-i Fülöp fia: Miklós feleségének: Klárának és a még kiskorú Erzsébetnek ajándékozta. — Méltóságsor: Domokos prépost, Santus éneklő-, Tamás őr-, Adorján dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsétje hiányzik, DL 2675. • Közlés: AOkm II. 546. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 27—28 (román fordításban). 714. 1331. augusztus 5. (Avinione, Non. Augusti) XXII. János pápa I. Károlynak, Magyarország királyának. Örömét fejezi ki a tatárok felett aratott győzelme alkalmából. Erről, valamint a visszavonuláskor serege számára készített csapdával kapcsolatos szerencsétlen esetről, levelén kívül, követe: János fráter, a minorita rend magyarországi provinciálisa beszámolójából is tájékozódhatott, és örvend, hogy szerencsésen megmenekült a veszedelemből. Eredeti, regisztrumbejegyzés, Vatikáni lt. • Közlés: Raynaldus: Annales V. 513. — CDHung VIII/3. 537—538. — Theiner: MonHung I. 544—545. — Hurmuzaki 1/1. 617. — DIR C, veacul XIV, vol. III. 28 (román fordításban). — TSzle 7/1964. 553—554 (11. sz., Györffy Gy).