Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

Ái I. Károly király 1330. március 23-i oklevelében (671. sz.), Szeben város lt, Urk. 1/8 (DF 244573). • Közlés: CDHung VIII/3. 412—414. — Ub I. 418—419. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 256—257 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XII. 249. sz. 621. 1328. május 26. (Wyssegrad, f. V. p. Penth.) I. Károly király Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak. Minthogy András erdélyi püspököt, Szt. Mihály arkangyal egyházát és káptalanát különleges oltalmába vette, védje meg őket birtokjogaikban és kiváltságaikban, a tized fizetését megtagadókat pedig, akár szászok, székelyek vagy magyarok, akár nemesek vagy nemtelenek legyenek is az illetők, szorítsa engedelmességre. Biztosítsa továbbá a Torda-i sóaknájuk jogcímén őket megillető tized-sójuk vámmentes szállítását szárazon és vízen egyaránt. Ái Mátyás fráter pápai nuncius 1328. július 34 oklevelében (624. sz.) az erdélyi káptalan mlt43an (DF 277261). • Közlés: Szeredai: Series 76—77. — Szeredai: Notitia 31—32. — CDHung VIII/3. 269—270. — Ub. I. 419— 420. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 258 (román fordításban). • Regeszta: ErdKLt 88. sz. — AOkl XII. 279. sz. 622. 1328. június 2. (Thorda, in Corp. Chr.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy június 2-án, Tordán kezdett közgyűlése alkalmával István fia: György, valamint az előbbi István fia: Scengyel-i Péter fiai: László és János Scengyel birtok őket örökjogon illető felét, melyet fiatal korukra való tekintettel, beleegyezésükkel, eddig rokonuk: Gerend-i Péter fia: Miklós comes őrzött meg számukra, visszakérték, minthogy már elérték a nagykorúságot (matúrám pervenissent ad etatem). Miklós comes kérésüket ellenvetés nélkül teljesítette, noha Scengyel másik felét, melyet nevezett György és Péter apjától: Istvántól pénzen megvásárolt, nővére férjhez menetelekor már sógorának: Reche-i Lőrinc comesnek engedte át. Egyidejűleg mindkét fél érvénytelennek nyilvánította a Scengyel birtok miatt egymás ellen kiállíttatott okleveleit, ellenfeleit pedig menteseknek a kölcsönös hatalmaskodásaik következményeitől. Ái az erdélyi káptalan 1334. augusztus 1-ji oklevelében (823. sz.), Toldalagi cs lt (DF 257471). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. II. 259—260, 395—396, 417 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl XII. 303. sz. 623. [1328.] június 2. (Torde, in Corp. Chr.) [Tamás] erdélyi vajda és Zonuk-i ispán a [gyulajfehérvári (AlbTr) egyház káptalanának. Amikor június 2-án [Tordán tartott] generális congregatio-ján Wos (d) Miklós a Geuch és Scenthyuan közötti határ miatt pert akart kezdeni Ambrus fia: Tamás fia: János és ennek anyáról féltestvérei: László és István ellen, Abeel fia: [Mihály fiai:] András és Abel kijelentették, hogy mivel Geuch az ő birtokuk, annak határáért ők kívánnak felelni. Ezt hallván azonban Tamás fia: János azt állította, hogy a kérdéses birtok neve nem Göc, hanem Kétnyires, azaz Al- és Felnyires és az ő vásárolt jószága (ipsa possessio non Geuch, sed Kethnyrus, videlicet Olnyres et Fulnyres appellarentur! et suorum esset empticia). Egyidejűleg a gyulafehérvári káptalan 1298. évi (CDTrans I. 572. sz.) és 1305. április 16-án kelt privilégiumaival (45. sz.) bizonyította, hogy Mihály fiai: Abel és András kötelesek őket minden keresettel szemben megvédeni e birtokokban. Ezért a Wos (d) Miklós keresetét félretette addig, amíg a Tamás fiai és az Abel és