Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

204 1325. december 9—1326. január 13. existentem, in quo monte seu Byrc circumit et descendit usque occidentalem, usque ad caput nigre aque, de qua procedit directe ad alpes Muhoshoas vocatum [!], et abhinc proceditur ad puteum Rusaskuth, de qua descendit ad lapidem Oltharku nominatum in fluvio Aranias existentem. Deinde vadit versus septentrionalem transeundo ipsum fluvium, vadit usque ad alpes nobilium de Jara, de quo reflectitur versus orientalem ad caput aque Pochaga vocate, de quo tendit per Birc inter aquas Karachin pothaka et Pochaga potaka existentem usque ad montem Warhig nuncupatum, de quo veniet et descendit ad quemdam rivulum, qui est a parte Oclus prope silvam Hymusbik vocatam, et in eodem rivulo cadit ad fluvium Aranias et ibi terminatur. Ehelleus fiai kötelezték magukat, hogy a vevőket a vételár visszafizetésével vagy pedig hasonló értékű birtok átengedésével kártalanítani fogják, ha mások esetleges keresetével szemben nem tudnák őket megvédeni e jószágokban. — Méltóságsor: Miklós prépost, Sanctus éneklő-, Tamás őrkanonok, Pál Vgacha-i főesperes dékánkanonok. Eredeti másodlat regisztrum céljára, hártyadarabon, pecsételés nyoma nélkül, melynek hátlapján az 550. sz. szöveg is található, DL 30616. • Regeszta: AOkl IX. 546. sz. 547. 1325. december 9. (in Sancto Emerico, f. II. p. Nicolai ep.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyi egyház káptalanának. Baluanus-i várnagyával: Beke magisterrel együtt küldje ki tanúbizonyságát, akiknek jelenlétében Abel testvére: András a Suk és Valazut közötti Abelteleky nevű birtokát örökre Suk-i Miklósnak iktassa. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1326. január 13-i oklevelébe (549. sz.), Suky cs lt (DF 255152). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. II. 170—171, 372—373, 414 (román fordításban is, hasonmással). — • Regeszta: Petrichevich 1814. sz. — AOkl IX. 553. sz. 548. 1325. Az erdélyi egyház káptalana Mika-i személyeket idéz a vajda színe elé. Eredetije 1842-ben a Magyar Nemzeti Múzeum erdélyi oklevelei között a 10. sz. alatt volt található. Keltezésének bizonytalansága következtében a reánk maradt anyagban eddig nem sikerült nyomára jutni. Kiadója ugyanis a címben 1325-re, a szöveg végén azonban 1305-re datálta. • Regeszta: CDHung VIII/7. 179. —AOkl IX. 588. sz. 549. 1326. január 13. (in oct. Epiph. dom.) Az erdélyi egyház káptalana Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak. 1325. december 9-i kérésére (547. sz.) Beke magister Balvanus-i várnagy — amint ezt helyette serviense: Salamon fia: János, Patha-i nemes, elmondotta — Péter borbándi (de Barbandino) pap káptalani tanúbizonyság jelenlétében a Suk és Valazut közötti Abelteleke nevű földet, melyet Abel testvére: András saját maga iktatott örökre Suk-i Miklósnak, az alábbi módon határolta körül: Príma meta nova seu noviter erecta incipit circa fluvium Zomus a parte occidentali directe in transitu ipsius aque versus orientalem ad Verusmorthi, de qua vadit versus occidentalem transiendo vallem Zomus et perveniet ad viam magnam dictam Sahtus et ibi in montis ascensu circa eandem viam a parte occidentali, inter puteum Biguskuth vocatum et montem magnum, qui est prope villám Valazut, erecte sunt due nove mete terree. De quibus directe ascendit ad montem versus occidentalem et in cacumine eiusdem montis seu Byrch facte sunt due nove mete terree distinguentes seu dividentes ipsam terram Abelteleke et terram Valazut. Et abhinc directe