Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

528. 1325. augusztus 2. (VI. f. p. oct. Iacobi ap.) Az erdélyi egyház káptalana bizonyítja, hogy Dénes fiainak: Tamásnak, Istvánnak és Desew-nek az ügyvédjei: János, Munuro-i pap, János, Dedrad-i plébános és István fia: Miklós comes előtte bejelentették megbízóiknak a Nagy (maior)- és Kis (minor)-Zomus, illetve Tisza (Tycia) folyó melléki örökjogú birtokaikon végbevitt osztályát. Ennek értelmében Tamás magisternek jutott Belső-Szolnok vármegyében (in cttu de Zonuk interiori) Kazarwar, Lapus, Ruhy, Kuruylus [!], Hagmas és Palyan a korábban Bagath-hoz tartozott, de most Hagmas-hoz csatolt mezővel, illetve a Bagath és Bagathtu nevű patakok közötti, de most Kurthuylus-hoz [!] kapcsolt mezővel együtt. István magister részébe került a Tiszától északra fekvő Obad, továbbá a Belső-Szolnok vármegyei Munusturzegh, Wrbo, Zuchtu, Lanahaza, Mánia és a Lapus folyó melletti Kalna. Az ifjú Deseu a Clus vármegyei Kamarás, a Belső-Szolnok vármegyei Bagath, Bagathtu, a Kasai patak melletti Kachalahaza és Bugachhaza [!], Myhalhaza, valamint a Zuch patak melletti fennsíkon (in campo superiori) lévő Zuchtu birtokot kapta. A felek mindenféle keresettel szemben közösen védelmezik birtokjogaikat és 200 márka büntetéssel sújtják az osztálytól visszalépő felet. Eredeti, hártyán, hátlapján fekete viaszba nyomott pecsét töredékével, Erdődy cs galgóci lt, lad. 95, fasc. 10, nr. 1. — Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1348. szeptember 21-i és Lackfi Dénes erdélyi vajda 1366. február 21-i oklevelében, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260657). • Közlés: BánfOkl I. 49—51, 264—265. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 155-156 (román fordításban). — DocRomHist C XIII. 13—14, 15—18 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl IX. 351. sz. 529. 1325. augusztus 2. (f. VI. p. oct. Iacobi ap.) Az erdélyi egyház káptalana előtt Apa fia: Jakab fiai: Jakab és András — apjuk és többi testvérük: Miklós, János, Apa és Dénes nevében is — az Ydech-i vár és Regun-hoz tartozó egyéb birtokok felégetése miatt Péter fia: Miklós Zonuk-i ispán és szolgabírái színe előtt ellenük indított perben, bírói engedély alapján (527. sz.), kiegyeztek Dénes fia: Tamás magisterrel, akit János, a Munuro-i pap képviselt, kártalanításként átengedve neki Belső-Szolnok vármegyében (in cttu de Zonuk interiori) a Mylsid nevű hegy őket illető vásárolt harmadrészét és a Márton fia: János által nekik elzálogosíott Symisne birtokot (526. sz.), kötelezettséget azonban arra nem vállaltak, hogy Tamás magistert és utódait megvédik a birtok zavartalan használatában. — Méltóságsor: Miklós prépost, Santus éneklő-, Tamás őrkanonok, Pál Vgacha-i főespres dékánkanonok. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260589). — Ái Lackfi Dénes erdélyi vajda 1366. február 21-i oklevelében, Bánffy cs nemzetségi lt (DF 260657). • Közlés: BánfOkl I. 51—52. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 157—158 (román fordításban). • Regeszta: AOkl IX. 350. sz. 530. 1325. augusztus 2. (VI. f. p. oct. Iacobi ap.) Az erdélyi káptalan bizonyítja, hogy András erdélyi püspök az Apa fia: néhai Gergely felesége: Anich asszonynak járó hitbér és jegyajándék tárgyában egyrészről Apa fia: Jakab és fia: Jakab, valamint ennek fiai: András, Miklós, János, Apa és Dénes alperesek, másrészről felperesként az özvegy képében eljáró testvére: Dénes fia: István magister között színe előtt folyó perben úgy ítélkezett, hogy az alperesek jegyajándék és hitbér címén forgalomban lévő magyar dénárokban számított 50 márkát fizessenek a felperesnek (525. sz.). Jóllehet az alperesek ebből az összegből au-