Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
provinciában, bizonyítják, hogy Keri falu folyó évi gabona, méh és egyéb tizedének beszedését másfél márka finom ezüstért átengedték a falu urának: Mihály fia: Lászlónak, aki ezt az összeget Benke fia: Balázs útján teljesen ki is fizette nekik. Ez az irat az idei tized beszedésével érvényét veszti. — Hátiapján azonos kézzel: Super emptione decimarum presentis anni ville Keri pro Ladislao filio Mychaelis. Eredeti, hártyán, hátlapján zárópecsét töredékével, Kállay cs lt: DL 50775. • Közlés: AOkm II. 198. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 149, 365—366 (román fordításban is). • Regeszta: KálLt I. 228. sz. — AOkl IX. 247. sz. 522. 1325. június 14. (XVIII. Kai. Iulii) I. Károly az Aranyas folyó melletti Ouimberg/ Ouumberg vagy AranyasBanya királyi város aranybányász mestereinek (magistri scilicet urburarii aurifodine) nevében az ott lakó Forchlypp fiai: Gothfredus és Hermannus, valamint ez utóbbinak fia: Johann által előterjesztett kérésre, főpapjainak és báróinak tanácsából, ugyanazokat a kiváltságokat adja az itteni hospeseknek és bányászoknak, amiket a királyi bányászok máshol is élveznek. Azaz census címén a kitermelt arany nyolcadát fizetik a királynak; ügyeikben csak az uralkodó vagy az országbíró ítélhet, de a nádor, az erdélyi vajda, a megyei ispánok és más rendes bírák nem; a bánya körül minden irányban másfél mérföldnyi területet (ad quantitatem unius et dimidie raste undique in circuitu) rendel a király az adományozása alá tartozó földekből. Tartalmi ái az erdélyi káptalan 1337. augusztus 20-i oklevelében (950. sz.), melyet Mátyás király 1487. november 24-i (DL 37066), II. Ulászló király 1504. november 16-i (Kemény József gyűjteménye: DF 253537) és Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda 1505. január 27-i (DL 32505), illetve 1506. november 16-i (DL 32506) oklevele tartott fenn. • Közlés: Ub I. 395—396. — Cercetári Istorice 10—12/1934—36. 7 (Minea, I.). — DIR C, veacul XIV, vol. II. 150—151, 366—367 (román fordításban is). — Károly Róbert emlékezete 141—142 (magyar fordításban). —Wagner: Quellén 44—45 (német fordításban). • Regeszta: AOkl IX. 251. sz. 523. 1325. június 18. (Vysegrad, X. d. quind. Penth.) László magister Tytul-i prépost, a király titkos jegyzője, kápolnájának ispánja, az orvostudomány professzora (secretarius nótárius et comes capelle domini regis, artis medicine scientieque professor) bizonyítja, hogy Vgal-i Iwanka fia: Pál tiltakozott előtte, mert a kun Parabuh comes fia: István 1325. június 9-én jelenlétében becsmérelte I. Károly királyt azt állítva, hogy hatalma nem ér fel a szent koronához hűtelen Bazarab havasalföldi vajdáéval és magasztalta a vajdát. Miután ő ezért a kijelentéséért megrótta, június 17-én nevezett István, cinkostársaival együtt, éjnek idején fegyveresen reátört, és meg is ölték volna, ha Istvánt nem sikerült volna megsebesítenie (.. .quia Stephanus filius comitis Parabuh Comani in quindenis Penthecostes anno domini M u CCC mo XX mo quinto preteritis dominum nostrum Karolum dei gratia illustrem regem Hungarie delaudasset et Bazarab Transalpinum sancte regié corone infidelem in preiudicium regalis pietatis eo modo, ut ipsius domini regis potentia potentie ipsius Bazarab non in aliquo posset contraire et equari, conlaudasset, predictum Stephanum filium Parabuh verbis correctibilibus de tali prolatione verborum suorum arguisset et nisi per aliquos consocios suos prohibitus extitisset, mox mala sibi que potuisset, ratione talium illicitorum et infidelissimorum verborum suorum inferre voluisset. Demum prelibatus Stephanus filius Parabuh pro talibus factis suis lucesscente ad nonum diem ipsis quindenis Penthecostes proxime sequentem quibusdam complicibus suis sibi adiunctis medie noctis tempore
