Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

190 1324. augusztus 12—szeptember 2. 500. 1324. augusztus 12. (prope Wrusyghaz, dom. a. Assumpt. virg.) I. Károly király a nyitrai káptalanhoz. Küldje ki tanúbizonyságát a nyitrai várhoz tartozó Wyfolu és Chysych birtokba adásához. Belefoglalva a nyitrai káptalan 1324. augusztus 31-i jelentésébe, Motesiczky cs lt: DL 62478. • Regeszta: AOkl VIII. 381. sz. 501. 1324. augusztus 13. (in Sebes, f. II. a Assumpt. virg.) I. Károly király a Cres folyón levő vámot, melyet a Kereszeg-i várnagy Baturba telepített át, a Zarand vármegyei nemesek kérésére visszahelyezi korábbi helyére: Zeudy faluba. Eredeti, hártyán, hátlapján rányomott felségpecsét töredékeivel, Máriássy cs lt: DL 60190. • Regeszta: AOkl VIII. 382. sz. 502. 1324. augusztus 14. (prope Waras, in vig. Assumpt. virg.) I. Károly király öt esztendei mentességet biztosít a Vayta-ra (Fejér vm) és Wynar-ra (Veszprém vm) települő szabad rendű személyeknek. Eredetije egykor a Felsőbüki Nagy cs lt-ban. • Közlés: HOkm II. 35. • Regeszta: Ub I. 387. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 133. —AOkl VIII. 383. sz. 503. 1324. augusztus 20. (Stolcumbegr, in Steph. regis) Boleszláv esztergomi (Strigoniensis) érsek káplánját: Tamás szebeni (Cybiniensis) prépostot, hűséges szolgálatai jutalmaként az esztergomi káptalan tagjainak sorába fogadja, és megígéri, hogy a legközelebb megüresedő kanonoki javadalmat neki fogja adományozni. Eredeti, hártyán, hátlapján rányomott pecsét helyével, Kemény József gyűjteménye (DF 253418). • Közlés: AOkm II. 155. — Ub I. 387. — MonEcclStrig III. 50. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 133 (román fordításban). • Regeszta: EMOkl 30. sz. — AOkl VIII. 385. sz. 0 504. 1324. szeptember 2. (sub castro Kuholm, in dom. a. Nat. virg.) Tamás erdélyi vajda, Zonuk-i és szebeni (de Cybinio) ispán bizonyítja, hogy amikor I. Károly király parancsára az ország nemeseiből és az erdélyi részek egyéb lakóiból álló erős sereget vezetett az erdélyi lázadók ellen, ebben a hadjáratban Szentmártoni (de Sancto Martino) Lebee (d) István fia: László kitüntette magát, és amikor Kuholm vára alatt halálán volt, Szentmárton nevű birtokát (possessionem suam Sanctum Martinum) a hadban szintén résztvevő atyafiaira (fratribus): Péter fiaira: Mihályra és Pálra, valamint Impur fia: Tumpa-ra bízta (commisit) örökös tulajdonukként. Ái az erdélyi káptalan 1324. február 9-i oklevelében (477. sz.), DL 2256. Az oklevél jogi tartalmának hitelességét, az átírás körülményein kívül, kétségbe kell vonni azon az alapon is, hogy Szécsényi Tamás erdélyi vajda kancelláriája (az Aranyos széki székelyek és az esztergomi káptalan között a vajda előtt folyó és 1327-ig elhúzódó pert — 596. sz. — leszámítva) csak 1323. június 9-től kezdődően 1324. február 5-ig tüntette fel, hogy ura Szolnok mellett Szebennek szintén ispánja (476. sz.; vö. Engel: Archontológia II. 222. —Teutsch, Georg Dániel: Geschichte der siebenbürger Sachsen. I. Hermannstadt 1925. 77—78). A fenti időpont után, jelenlegi ismereteink szerint, a kétségtelen hitelességű iratanyagban egyedül ebben az egyetlen vajdai oklevélben bukkan fel újra