Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

mert az ottani Solgo várát és a hozzá tartozó Zaszekees, Omlás, Feketewyz és Warolyafolw, valamint öt román falut (villis Olaceis), tehát összesen kilenc birtokot, kezére adta, amivel ama részekbeli híveinek helyzete és nyugalma a lázadók váratlan támadásaival szemben megerősödött, jóllehet korábban testvére: Johann is a felkelőkkel tartott, mégis most Benedek Chanad-i püspök, Demeter tárnokmester, Trynchyn-i és Bach-i ispán, Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán, Mykch királynéi udvarbíró, Sarus-i és Zemleyn-i ispán jótállására nevezett Nikolaust saját és testvére: Johann birtokaiban oltalmába veszi. Ha állhatatos marad eskü alatt vállalt hűségében, visszavonja a birtokaikból mások javára tett korábbi adományait, sőt Solgo váráért cserében Nikolausnak adományozza a László vajda hűtlen fiaitól elkobzott Huzyuazou és Mykezaza birtokot a nagyobbik Kykullew, továbbá Panad és Zepmezew jószágot a kisebbik Kykullew folyó mellett. —-Az oklevél László magister Tytul-i prépost, fehérvári (Albensis) választott püspök és alkancellár keze által kelt. Ái I. Károly király 1327. április 27-i oklevelében (591. sz.), DL 2120. • Közlés: AOkm II. 39—41. — Hurmuzaki 1/1. 584—586. — Ub I. 365—367. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 49—51 (román fordításban). • Regeszta: CDHung XI. 467^168. — DocVal 60—63. — AOkl VI. 722. sz. 439. [ 1322.] augusztus 21. (in Cibinio, sab. infra oct. Assumpt.) Walbrinus Stolczenberg-i plébános és dékán, a szebeni (Cibiniense) káptalan, valamint a szebenvidéki szászok (Saxonum provincie Cibiniensis) universitasa jelenti I. Károly királynak, hogy a Kercz-i Szűz Mária-monostor és apátjai javára 1322. január 29-én kiadott és pontosan átírt kiváltságlevelét (420. sz.) közgyűlésükön felolvasták. Ái Zsigmond király 1418. április 4-én kelt oklevelében, Szeben város lt, Urk. 11/25 (DF 244670), ZsOkl VI. 1712. sz. Keltezésének indokolása: Ub I. 367. Az írása alapján XV. századra tehető, papírra írt egyszerű másolat hihetőleg 1432 körül keletkezett hamisítvány. • Közlés: Schullers Archiv 1/1841. 282—283. — Ub I. 367. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 53 (román fordításban). • Regeszta: AOkl VI. 750. sz. 440. [132]2. szeptember 18. (sab. a. oct. Exalt. cr.) Szt. István (első vértanú) váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) monostorának prépostja: Jakab és konventje bizonyítja, hogy Rezege-i Sándor fia: Sándor magister, jóllehet korábban Lampert magister országbíró előtt Heegun fia: László magister ellen pert indított a Kyuzonuk vármegyei Zenthmyklous föld egy része miatt, de most László magister okleveleinek megimerése után olyan egyezségre lépett előttük ellenfelével, hogy az a vitás földdarabot 26 márkáért magához válthatja tőle. Eredeti, hártyán, függőpecsétje elveszett, Tisza cs lt: DL 97944. • Regeszta: AOkl VI. 773. sz. 441. [1322. október 16. előtt] Benedek magister Tylegd-i főesperes, András erdélyi püspök általános helynöke a szentmártoni (de Sancto Martino) Mihály pap ama panaszára, hogy Keureus-i Péter megfosztotta őt Sarus tizedének bizonyos negyedétől, úgy dönt, hogy a vitatott quarta Mihály papot illeti meg. Említés Benedek magister, erdélyi püspöki helynök 1322. október 16-i oklevelében (442. sz.), Cornides: Diplomatarium, tom. XII. 159—160. • Közlés: CDHung VIII/2. 396. — Ub I. 368. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 56 (román fordításban). • Regeszta: Bónis: Szentszéki regeszták 732. sz. — AOkl VI. 820. sz.