Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

166 1322. március 3—március 18. tén élvezik a vidék közös javainak haszonvételeit, így a lakatlan birtokokét (in omnibus desertis possessionibus) is. 8. A monostor emberei a provinciának legyenek segítségére, de belső küzdelmeibe, királyi jóváhagyás nélkül, ne avatkozzanak be. 9. A monostor lakóit háborgatok, szidalmazók és bántalmazók ellen a szebeni ispán elrettentő szigorúsággal járjon el ama birtok lakóinak tanúsága alapján, melynek határán történt a sérelem. 10. Ezt a kiváltságlevelet a provincia gyűlésén évente legalább egyszer olvassák fel, hogy tartalmáról mindenki tudomást szerezhessen. — Az oklevél János magister fehérvári (Albensis) prépost, királyi alkancellár, Kukulleu-i főesperes keze által kelt. Ái I. Károly király 1329. december 6-i oklevelében (665. sz.), Szeben város lt, Urk. 1/6. (DF 244571). — Említés Walbrunnus szebeni dékán 1322. augusztus 21-i oklevelében (439. sz.), uo., 11/25 (DF 244670). • Közlés: CDHung VIII/2. 328—336.— Transilvania 4/1871. 164—166 (Moldovanu, St.). — Hurmuzaki 1/1.581—584.— Ub I. 356—360. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 29—34, 349—353 (román fordításban is). — Wagner: Quellén 38—42 (német fordításban). • Regeszta: CDHung VIII/2. 359—360. — Hervay: Repertórium 113. — AOkl VI. 433. sz. 421. 1322. március 3. (in villa Thywys, f. IV. a. Reminiscere) Mihály erdélyi alvajda, valamint Gergely és István, Fehér (Alba) vármegye szolgabírái (iudices nobilium provincie) bizonyítják, hogy a Domokos comes Gald-i nemes Lerynczrewy, valamint Gyogh-i István fiai: László és János Megywkerek nevű birtoka között húzódó, hosszú ideje vitás határvonal új határjeleit a fogott bírák az ő jelenlétükben az alábbi módon jelölték ki: Prima meta incipit a fluvio Marusy a parte ville Beid et vadit directe alte iuxta stagnum et est ibi nova meta secunda. Et inde transit per campum Zebes vocatum et vadit ad monticulum, in quo monticulo a parte dextra est una vinea plantata et in sinistra parte ispsius vinee est tertia meta. Et inde transit per magnam viam, que via vadit ad villám Becze et secus illám viam est unus mons Heges vocatus, et ibi est meta quarta de novo erecta seu cumulata, et ibi cursus ipsarum metarum finiuntur seu determinantur. Ái az erdélyi káptalan 1322. április 2-i oklevelében (425. sz.), Bálintitt cs lt (DF 292764). • Közlés: RevArh 2/ 1996, nr. 1—2, p. 155—156 (Rádutiu, A.). 422. [1322.] március 17. (in Thywis, f. IV. a. Letare) Mihály erdélyi alvajda, valamint Gergely és István comesek, szolgabírák (iudices nobilium) a [gyulafehérvári (AlbTr) egyház káptalanának. Kérik, hogy a [Gald-i] Domokos comes Lerinczrewy nevű birtokát a Sámson fia: István fiai Megywkerek nevű birtokától elválasztó határvonal új határjeleiről kiállított pátens oklevelüket írják át és erősítsék meg. Ái az erdélyi káptalan 1322. április 2-i oklevelében (425. sz.), Bálintitt cs lt (DF 292764). • Közlés: RevArh 21 1996, nr. 1—2, p. 156—157 (Rádutiu, A.). 423. 1322. március 18. (XV. Kai. Április) I. Károly király a magvaszakadt Panith bán összes birtokát a Bolug nemzetségbeli Iwanka fia: néhai Miklós comes fiainak: Péter magisternek, Miklós Hoznus-i várnagynak és szerémi ispánnak, valamint Dénes Sydowar-i és Myhald-i várnagynak, királyi étekfogómesternek adományozza hadi érdemeikért. Ezek között azért, hogy Déva várát, rokonaik és szolgáló embereik súlyos véráldozatával vissza-