Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
(DF 277343). • Közlés: Szeredai: Notitia 29. — CDHung VIII/2. 279. — Hurmuzaki 1/1. 580. — Ub 1. 348. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 429. • Regeszta: ErdKLt 78. sz. — AOkl V. 802. sz. 368. 1320. május 25. (in oct. Penth.) Szt. Mihály arkangyal [gyula]fehérvári (AlbTr) egyházának káptalana bizonyítja, hogy Dengelegh-i István fia: Beke, Deseu erdélyi vajda és Zonuk-i ispán Balvanus-i várnagya, a király parancsából az erdélyi hét vármegye nemességének hadjáratában elfoglalt ura helyett előttük tiltakozott és jogfenntartással élt amiatt, hogy Apa fiai: Miklós és Jakab Beud-i és Malun-i jobbágyaikkal Balvanus vára tartományának határát nemcsak támadják, hanem e határvita eldöntése végett, a vajdai jogkör sérelmére Demeter tárnokmesterhez is fordultak, akit a király a káptalan és az Ompoicza-i és Obrudbania-i hospesek közötti jogvita elbírálására küldött ki, noha köztudott, hogy az erdélyi Zonuk vármegye és birtokai régi idők óta a vajda joghatósága alá tartoznak. Eredetije ismeretlen, de kéziratos másolata Kemény Józsefnél (DiplTrans I. 191—192) megtalálható. Hiteles oklevél felhasználásával (370., 805., 808. sz.) a Szolnok vármegye körüli tudományos vita kapcsán, 1830 előtt, Kemény által készített nyilvánvaló hamisítvány. Kritikájára 1. Sz 27/1893. 53 (Tagányi K.). — Karácsonyi: Jegyzék 34. 177. sz. — DIR C, veacul XIV, vol. II. 375. — LtKözl 59/1988. 199 (Mályusz E.). • Közlés: NemzTárs 1830. 206. — Transilvania 4/1871. 129 (Moldovanu, St.). — Ub I. 346—347. • Regeszta: AOkl V. 797. sz. 369. 1320. június 1. (Temeswar, in quind. Penth.) I. Károly király az erdélyrészi Kereztur birtokot (Doboka vm), amelyet Lőrinc fiai: István és Cyne (d) Mihály, rokonságuk címén, nővérük fiának: Reche-i Pál fia: Lőrincnek adtak, azon a jogon, amint az ő adományozása alá tartozik, új adományként maga is Pál fia: Lőrincnek és mindkét nemű utódainak adományozza, kilátásba helyezve, hogy erről privilégiumot is fog adni. Ái 1. Lajos király 1349. július 17-i oklevelében, DL 30605. • Közlés: Ortvay: Temes 21. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 355 (román fordításban). • Regeszta: AOkl V. 800. sz. 370. 1320. június 2. (Temeswar, in crast. quind. Penth.) Demeter királyi tárnokmester, mint az uralkodó ebben az ügyben kirendelt bírája, a bírói székén részt vevő bárókkal és nemesekkel egyetértésben Ompeycha és Obrudbania birtokot Szt. Mihály erdélyi egyháza káptalanának ítéli oda, minthogy május 25-én (in oct. Penthec.) a király parancsára (368. sz.) jogi bizonyítékaik bemutatása végett az udvarba idézett Craco-i hospesek részéről megjelent Lang (Longus) Georg és Jákob fia: Nikolaus, valamint az Igem/Igun lakóit képviselő Weiss (Albus) Halmannus, továbbá Deusa [!] erdélyi vajda és Zolnoch-i ispán embere: Dengeleg-i István fia: Beke a hospesek nevében IV. Béla és V. István királytól kapott kiváltságaik és más birtokok adományozásáról szóló privilégiumaikon (CDTrans I. 188., 258., 260., 287. sz.) kívül egyéb okleveleket háromszori felszólításra sem tudtak felmutatni, és mert kijelentették, hogy a fenti birtokokkal kapcsolatosan a káptalannal szemben semmi igényük sincsen, mivel azok nem őket illetik. A káptalant képviselő Péter magister Zonuch-i főesperes, dékánkanonok és János magister Ozd-i főesperes viszont bemutatta a király pátens oklevelét (367. sz.) arról, hogy a káptalant a kérdéses két birtokba ellentmondás nélkül bevezették, és mert egyéb jogbizonyítékokkal is rendelkeznek. — Hátlapján XVI. század közepére tehető írással: Krakayak es Igyenyek Ompayczath es Abrudbanyath kewantak volth es kyral eleoth zegenth valottanak.
