Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

résére (327. sz.) Domokos tövisi (de villa Spinarum) pap, káptalani kiküldött, az ő megbízottjával együttesen, augusztus 10-én (in Laurentii mart.) Lapad nevű föld határát a következőképpen állapította meg: Magister Petrus (filius Buken) a parte térre Azunnepe vocate in uno Berch circa unum parvum nemus a parte orientali ostendisset unam metam terream. Inde declinando ad partém occidentalem in eodem Berch prope nemus Luocul vocatum ostendisset aliam metam terream. De inde veniendo infra ad unum rivulum fluentem de Fugud, circa ipsum rivulum unam metam terream. Abhinc ascendendo ad unum Berch magnum, in eodem Berch unam metam terream. De inde eundo in eodem Berch duas metas terreas, quarum unam metam subfodissent et [erejxissent, alia adhuc existeret. Deinde in eodem Berch supra silvam Fugud ostendisset sex metas terreas, que mete omnes [distinguerenjt inter terram Azunnepe et terram Fugud prelibatas. Item idem magister Petrus inter terram Lapad, Scenkyral, Chumburd et Bogou in uno Berch, coram Stephano de Sancto Rege et Myske de Bogou, ostendisset quattuor metas inter quattuor terras prelibatas. Deinde veniendo in eodem Berch a parte meridionali duas metas terreas. Abhinc in eodem Berch eundo tres metas terreas ostendisset distingentes inter terras Lapad, Vyfalu et Bece nominatas. E határnak a szomszédok közül senki sem mondott ellen. — Hátlapján azonos kézzel: ...magistro Thome [viceiudici Nicolai vicejwoyuode Transsilvani. Eredeti, több helyen lyukas, részben olvashatatlan hártyán, DL 30364. — Ái az erdélyi káptalan 1549. február 3. után kelt, megcsonkult oklevelében (DL 30596) és II. János választott király 1568. augusztus 21-én kelt oklevelében, DL 36590. Az alvajdai megbízott neve már a XVI. századi átírásokat megelőzően kiszakadt az oklevélből. • Regeszta: AOkl V. 570. sz. 329. 1319. szeptember 7. (in vig. Nat. virg.) Jakab prépost és a váradhegyfoki (de promontorio Waradiensi) Szt. István-konvent Tolpos (d) András comes, Chan-i nemes kérésére átírja a győri (Jauriensis) káptalan általa bemutatott 1244. évi pátens oklevelét (CDTrans I. 197. sz.), melyet régisége miatt nem mer magával hordozni. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett kerek pecsét nyomával, Kemény József gyűjteménye (DF 253415). Az AOkl V. 573. sz. azon az alapon minősíti az átíró oklevelet hamisnak, hogy a benne foglalt 1244. évi győri káptalani kiadványt Karácsonyi (Jegyzék, p. 16—17, 89. sz.) Kemény József hamisítványának vélte. Karácsonyi határozott ítéletét az 1244. évi oklevélről legalábbis kérdésessé teheti az a tény, hogy Szécsényi Tamás erdélyi vajda 1329. január 17-én éppen erre hivatkozva döntött el kedvezően egy hosszan elhúzódott birtokpert (632. sz., Kapy cs lt: DL 64014). Arra pedig már Mályusz Elemér rámutatott, hogy e keretoklevél korszerű külső ismertetőjelei (hártya, írás, pecsételés) a későbbi hamisításnak még a feltételezését is kizárják (LtKözl 59/1988. 200). Kemény József meggyanúsítását pedig azért kell elvetnünk, mert az oklevél hátlapján a Bánffy család XIX. század elején volt levéltárosának, László Ferencnek kézírásával készült regeszta bizonyítja, hogy az oklevelet korábban, talán századokon át, a Bánffy család levéltárában őrizték. Onnan leghamarabb csak az 1832/3. évi újabb lajstromozás során kerülhetett ki és juthatott Kemény gyűjteményébe (BánfOkl I. Előszó XII). A fentiek értelmében tehát mind az 1244. évi átírt, mind pedig a keretoklevél egyaránt hitelesnek tekintendő. • Regeszta: EMOkl 28. sz. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 326. — AOkl V. 573. sz. 330. [1319. szeptember 15. előtt] I. Károly király Tamás magister Bereg-i ispánnak. Udvari káplánját: Tamás Wgacha-i főesperest vezesse be a Tyzaborzuakws egyházi joghatóságába és jövedelemforrásaiba (decimas, iudicia spiritualia, debita sacerdotum et alia iura ecclesiastica sibi iure debita amministrari faciendo).