Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

266. 1317. január 6. (in Lippa, in Epiph. dom.) I. Károly király Chama magister, a budai (Budensis) káptalan prépostja részére átírja Szt. Mihály arkangyal erdélyi egyháza káptalanának 1316. április 18-i pátens oklevelét (262. sz.). Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecséttel, DL 29664. • Regeszta: AOkl IV. 389. sz. 267. 1317. február 20. (in Themeswar, in Invocavit) I. Károly király Megyés fia: Péter comesnek — fia: Mihály, Domokos fiai: Miklós és Vörös (rufus) István, valamint a székely Meggyes fia: Miklós fia: Mihály nevében is előterjesztett kérésére — átírja IV. László király 1285. május 27-én kelt pátensét (CDTrans I. 408. sz.), mely V. István királynak Teremy földdel kapcsolatos privilégiumát foglalja magában (CDTrans I. 251. sz.). Ái a budai káptalan 1379. július 2-i oklevelében, DL 28572. • Közlés: SzOkl IV. 5—6. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 271 (román fordításban). • Regeszta: AOkl IV. 406. sz. 268. 1317. február 24. (Temeswar, V. f. a. Reminiscere) I. Károly király vásárokon és közhelyeken kihirdetteti, hogy azokat a szabad rendű embereket, akik nótáriusa: Gál magister és testvére: János fia: György Chykateluke, Centé, Hundurmark, Zenke és a Nádas folyó melletti Sukteluk nevű földjére települnek, különös védelmébe vette, öt évig mentesítette mindenféle collecta és exactio fizetése alól. Egyidejűleg megbízta Bezterce-i, Kulus-i és Kuluswar-i ispánját: János magistert, hogy oltalmazza őket. Végül meghagyja minden nemesnek, hogy jobbágyaik áttelepülését ne akadályozzák, ha azok erre engedélyt kaptak és földadójukat kifizették. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomaival, Forgách cs lt: DL 58447. Megjegyzendő, hogy a DIR C, veacul XIV, vol. I. 375. lapján az oklevelet azon az alapon minősítik Kemény József hamisítványának, hogy Stefan Moldovanu a Transilvania-ban, majd utána Nicolae Densusianu a Hurmuzaki-sorozatban Kemény gyűjteményéből tette közzé. E megállapítást nemcsak az cáfolja, hogy a Forgách It-ban, a fenti jelzet alatt, ma is fellelhető oklevél Fejér György közléséből már 1832-ben ismertté vált, hanem az is, hogy annak a külső ismertetőjelei (anyaga, írása, kiállítása, pecsétje) kétségtelenné teszik az irat eredetiségét és hitelességét. • Közlés: CDHung VIII/2. 72—73. — KvOkl I. 38-39 (február 23-ra keltezve). — Transilvania 4/1871. 119 (Moldovanu, St.). — Hurmuzaki l/l. 576—577. • Regeszta: Ub I. 321. — RegSlov II. 156. sz. — AOkl IV. 408. sz. 269. 1317. március 26. (sab. a. Ramispalmarum) Az erdélyi káptalan I. Károly királyhoz. 1317. január 5-i parancsára (265. sz.) Thormach fia: János királyi ember és István magister kántorhelyettes (succentor) káptalani kiküldött, március 20-án (in Iudica) Mykud bán fia: Miklós magistert ellentmondás nélkül beiktatta Jzthyen nevű földnek a király parancslevele óta elhalt Zeuke (d) Domokos tulajdonában volt északi felébe, melyet határjelekkel elkülönítettek a Lénárd kezében levő másik féltől. Belefoglalva I. Károly király 1317. május 10-i oklevelébe (272. sz.), DL 30363. • Regeszta: AOkl IV. 432. sz. 270.1317. március 29. (Temuswar, III. f. p. Ramispalmarum) I. Károly király a hívei közé visszafogadott Simon bán birtokait és főként Almás, Darlaz, Sumugun nevű jószágait különös védelmébe veszi, meghagyva minden bírónak, ispánnak, officiálisnak, de mindenekelőtt a