Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)
OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)
1314—1315. április 18. 107 Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Bethlen cs lt: DL 62676. —Ái az erdélyi káptalan 1365. augusztus 5-i oklevelében, uo.: DL 62719. • Közlés: CDHung VIII/1. 539—540. — Ub I. 312—313. — DIR C, veacul XIV, vol. I. 227—228 (román fordításban). • Regeszta: AOkl III. 837. sz. 225. 1314. Az erdélyi káptalan előtt az Aba nemzetségbeli Chenthe (d) János fia: János — apja és István nevű testvére hozzájárulásával — Cheh nevű birtokát, a Hunthtelek és Mykustelek nevű föld két részével együtt elörökíti Reche-i Lőrinc comesnek és fiának: Jánosnak Wzzyway/Wzzuue, Chubanka és Kysscemesny/Kysscemesnye nevű, Zonuk vármegyei földjei helyett, amelyeket korábban a Warad-i káptalan előtt 35 márkában úgy zálogosított el nekik, hogy ha a meghatározott időpontig nem váltja ki e jószágokat, a zálogösszeg kétszeresével tartozzék, és ő e határidőt elmulasztva 70 márkával lett adósuk. Tartalmi ái Tolcsvai János fia: László erdélyi alvajda 1343. május 15-i oklevelében: DL 41263. • Közlés: AOkm VI. 318. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 132 (román fordításban). • Regeszta: AOkl III. 869. sz. 226. [1314-1317 előtt] Hegun fia: László, Külső-Szolnok vármegye (de cottu Zoulnuk exteriori) ispánja és négy szolgabírája bizonyítják annak a két ekealjnyi földnek a határjárását, amelyet Pál fiai: László, Imre, Márton, András és János Kisszarvad (Zaruad minor) határában Mester fia: Péter fia: Tamásnak és Miklósnak ígértek. —A határ leírása: Cuius quidem particule térre cursus metarum sic incipit, quod primo principaliter in quodam monticulo in superiori parte fundi ipsius Petri filii Mester a plaga meridionali est una meta terrea, que distingit ipsam particulam terram iam pretactam a sessionibus eorundem filiorum Pauli. Deinde vádit ad fundum Martini versus partém septentrionalem. Abhinc autem tendit ad foveam lupi. Post hec enim vádit ad viam subtus silvam transeuntem. Abhinc pergit ad locum, ubi lapides seu lateres fecerunt ardere. Deinde itur ad lignum pomi a parte possessionis Keurus vocate. Post hec enim tendit ad orientem ad tres metas terreas capitales, que distingunt tres possessiones Pele, Keurus et Zoruad vocatas ab invicem, de quibus transit inter ipsam possessionem Pele et possessionem Zaruad antedictam ad unam metam terream. Deinde vádit eo modo ad nididum aquile dictum. Post hec adhuc eodem modo tendit in vallem Beseneuazawelg vocatam et etiam de Cherbeyrch dictum et pervenit ad quamdam magnam viam, que de ipsa villa Pele vádit in Waradinum et per eandem viam vádit versus occidentem usque ad quemdam puteum a parte dicte Pele adiacentem, de quo scilicet puteo seu fonté versus septentrionalem iterum redit ad priorem metam supradictam, ubi prius fűit incoatum et sic ipsa particula térre circumdatur metis supradictis. Kivonatosan belefoglalva a váradhegyfoki Szt. István-konvent 1335. november 8-i oklevelébe (867. sz.), eredetije egykor Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjteményében, jelenleg a sepsiszentgyörgyi Nemzeti Levéltárban, fényképe a MOL-ban (DF 278728) található. Fenti keltezése azon a meggondoláson alapszik, hogy Hegen fia: László Borsa Kopasz nádor familiárisa lévén, urának I. Károly király elleni lázadásai (1314—1317) után aligha maradhatott huzamosabban Külső-Szolnok vármegye ispánja. E szöveg keletkezése tehát Kopasz nádor első lázadása (1314) előttre vagy legkésőbb 1317 tavaszára, tehát Kopasz végleges bukása előttre teendő. (Vö. Engel: i. m., Sz 122/1988. 110.) Hegen fia: László ispánságáról és sólyomkői várnagyságáról 1309-ből ismeretes adat (AOkl II. 646. sz.) A polgárháborúk idején elkövetett tettei miatt a királytól csak 1322—1324 között nyert bocsánatot. (Vö. AOkl VI. 773. sz. — AO II. 165—166. — CDHung VIII/5. 153.) 227. 1315. április 18. (Zothmar, f. VI. a. Georgii mart.) Péter Zothmar-i plébános, B(enedek) erdélyi püspök Mezes-en túli helynöke bizonyítja, miszerint Colnorzan fia:
