Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003)

határjelekre, mégpedig úgy, hogy in uno ipsorum signorum metalium per ipsos demonstratorum quarto se nobilibus resolutis cingulis discalciatisque pedibus conparendo et terram super capita eorum levando et generaliter dicendo, prout moris esset, iuxta regni consuetudine iurare super terram super eo, hogy a bemutatott határjelek Felsewkoplyan másképp Bakofalua és Alsokoplyan birtokok közötti határ igaz határjelei, és hogy a vitás terület mindig a mondott birtokhoz tartozott. Az eskütétel után a királyi ember a káptalani tanúbizonyság jelenlétében a vitás területet iktassa részükre, a többit pedig hagyja meg nekik, a felperesek ellentmondását figyelmen kívül hagyva, majd Mihály-nap nyolcadára tegyenek neki jelentést. - A jelen nyolcadon megjelent előtte Taab-i Miklós fia: László a maga meg Jakab nevében nádori levéllel, valamint István fia: István kiskorú nevében levél nélkül és Leukes fia: Péter és Rohman-i Miklós, valamint Kysinyn-i Dénes jelenlétében, aki a többi felperest a váci káptalan és sági konvent levelével képviselte, bemutatta a váci káptalan 1421. okt. 13-i jelentését az eskütételről (1052). -[...] Mivel az alperesek a váci káptalan oklevele szerint letették az esküt, majd ellentmondás nélkül iktatták részükre azon határok között a birtokot és a hozzácsatolt vitás területet, az országbíró cum regni nobilibus in iudicio existentibus úgy ítélt, hogy a mondott birtokot meghagyja nekik és örököseiknek minden haszonvételükkel a leírt határok között eo iure, quo ipsis ex premissis dinoscuntur örök birtoklásra, nostra iudiciaria mediante, salvo iure alieno. Az oklevelet privilégiális formában függőpecsétje alatt állította ki a Taab-i nemesek részére. Foltos, szakadozott hártyán, kezdő díszes N betűvel, függőpecsét selyemzsinórjával. Kalocsai káptalan hiteleshelyi oklevelei 7-1. (DF 280210.) - XVIII. századi egyszerű másolata: Garamszentbenedeki konvent hh. lt., Oklevelek 2212. (DF 206280.) 1172 Nov. 22. ([in S]amaria, sab. p. Elyzabeth) Pokatheleke-i [Szomor Miklós] Rozgonyi István [pozsonyi] ispán nevében emlékezetül adja, hogy a [Garai] Miklós nádor által [Pozsony és Mosón] megyék részére [királyi különös meghagyásra] Pozsony civitas mellett Margit-nap előtti pénteken (júl. 11.) tartott általános gyűlésen Thwrwk (dictus) György castellanus [...], néhai Ozsvát leánya: Katalin és Rwm-i Pál [leánya: ...], továbbá [fiai?]: Pál, Jakab és Györfgy] azt a 3 márka bírságot, amelyben [...]' Márton fia: Tamás ellenében marasztaltattak el, most megfizették és erről nyugtatják őket. Papíron, amelynek bal oldala hiányzik, a szöveg alatt gyürüspecséttel. DL 49995. (Rumy cs.) 1 Szerepel még: Korompa, Posonien. 1173 Nov. 22. (up Sent Cecüien) Gabell Walrauen Rentmeister de Stede von Kolne a maga meg gyermekei, Johan Heymbach a maga és felesége, Cyno és fivére, Johan Schymmelpennyck, valamint a fenti Johan Heymbach és Johan Kaldenbergh a kiskorú Rolant és Gerart Schymmelpennick jogi képviselőiként ezen írással tanúsítják, hogy minden adósságot, egy házat és egy szőlőt und huysrait mit eyn ander kleyn und gross neit ussgescheiden, amelyek Ausztria és Magyarország und in den landen találhatók és amelyeket rokonuktól, illetve apjuktól, az elhunyt Hermán von Heymbach-tól szállt reájuk, szolgájuknak: Jacob Pössel-nek adják kétezer magyar aranyért, amely összeget a már korábban egyeztetett és a felek által írásba foglalt időpontban és napon kell megfizetni. Ezen oklevél igaz voltát és maradandóságát biztosítandó Gobell Walrauen,