Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003)

postot, hogy Ida-i Chyrke (dictus) Pongrác özvegye, aki Tolchwa-i Vza fia: Imre leánya, a Patak-i Szent Anna-kolostor szerzetes nővére kérésére Debrew-i Miklós fiának: Istvánnak adja ki azokat az okleveleket, illetve azok részeit másolatban, amelyek konventjükben találhatók és Egyed fia: János birtokjogait érintik. - 5. A leleszi konvent 1410. május 6-i oklevelét (ZsO II. 7566). - 6. Rozgonyi Simon országbíró Terebesen, 1414. jan. 16-án kiadott oklevelét (ZsO IV. 1584). - Miután az okleveleket megtekintették, László replicabat, quod priores annotati Pauli filii Langueus et idem Paulus a mondott birtokokról valida habuisset instrumenta, amelyek Debrew-i István kezére kerültek, miként az a fentiekből világosan kiderült, et ea [...] exhibere non valeret. A király in premissis finem facere voluisset, ibidem Jar-i Baroch (dictus) Miklós fia: István famulus et procurator dictorum comitis Petri de Peren et Symonis filii sui penes e[.. .]tionem illic personaliter adherentem asistendo et eundem Symonem ex ipsius voluntate in presentem causam intromittendo nomine et persona ipsius Symonis allegabat, [...] Péter és Simon dicta iura possessionaria a mondott Pálnak remiserit et restituerit. Tamen hoc Péter in preiudicium iurium ipsius Symonis filii sui facere non voluisset, a mondott Pál pedig a zavaros időkben hűtlennek nyilvánították, így birtokjogai in ius regium háramlottak, miként azt Zs. pátense is tartalmazza, miszerint a mondott birtokban lévő királyi jogokat a király Perényinek adományozta, quare serenitas ipsius domini nostri regis per defectum seminis annotati Ladislai filii Pauli filii Langueus mondott jogait Péternek és Simonnak perpetuata, memorato dominó Stephano episcopo dictisque suis fratribus dare et conferre non valuisset. Miután ezeket végighallgatták, és a felek is befejezték előadásukat eis iuxta processum dicte cause per prescriptum dominum nostrum regem in premissis iudicium fieri supplicaret, verum licet tempore megegyezés és egyezség köttetett Debrew-i István és a mondott Langueus fia: Pál között Detre nádor jelenléte előtt 1398. szept. l-jén, majd a leleszi konvent előtt 1410. máj. 6-án Péter országbíró vállalta utódai nevében is, hogy ha Pálnak utóda születnék, akkor a birtokokat visszaadja neki. Ez Rozgonyi Simon országbíró 1414. jan. 16-i oklevele szerint meg is történt. Továbbá az egri káptalan 1256-os és András egri püspök 1275-ös oklevele a hitbér kifizetéséről és az, hogy a felsoroltak Garai Miklós nádor előtt 1379. ápr. 11-én bevallották, hogy ők generationales et condivisionales fratres-ei egymásnak és birtokaikat megosztották egymás között, a birtokok jogosan szálltak Langueus fia: Pálra, majd róla fiára: Lászlóra, akinek magtalan halálával a királyi kézre háramlottak, így azokat a király István erdélyi püspöknek és Imre fiának: Lászlónak meg a többi frater-eiknek, veluti suum sincerum ius de iure dare et condonare potuisse. Miután a király a vele jelenlévőkkel az ügyet így megvizsgálta sano inductus consilio possessionem Tolchua integra populosa, necnon medietas possessionum Vamusvyfalw cum tributo ibidem exigi consueto ac Thoronya et Chergew vocatarum, item possessiones Gerchel similiter populosa, necnon Keleznyo alio nomine Felkeleznyo habitatoribus destitutam, amelyek egykor Pál fia: László halálával a királyi kézre háramlottak és új adományként az Uporiaknak adományozta, meghagyja Imre fia: László és örököseinek kezén ez ítélete által salvo iure alieno. Az oklevelet privilégiális formában függőpecsétjével erősíttette meg. Átírva Garai Miklós nádor 1430. szept. 9-i oklevelében. DL 71948. (Rákóczi-Aspremont cs.)