Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 39. Budapest, 2003)

idézzék a királyi jelenlét elé. Kijelölt királyi emberek: Ladislaus litteratus de Paztor, Valentinus de eadem, Dominicus, Ioseph de Vadasfalva, Georgius, Barnabas, Ladislaus f. Nicolai de Potyond. A győri káptalan 1421. júl. 20-i privilégiumából: 787. DL 11090. (Acta ecclesiastica 36-1.) - 1806os hiteles másolata: Csornai konvent mit. 15-2-7. (DF 264954.) 560 Máj. 27. (Thrinchynii, f. III. p. corp. Christi) Zs. emlékezetül adja, hogy mivel Lezkonch(!)/Leskouech(!)-i Kis (parvus) István (stren. mii.) ad nostre maiestatis requisitionem Castrum nostrum Zutcha/Svyzka cum suis villis et utilitatibus de

1 manibus egregii Styborii filii quondam Styborii wayuode, necnon nobilis domine Elska/Cesska vocate relicte condam Woyk ac Andree Rosno/Pasno generi et domine Dobroska filie ipsius domine Elska pro mille sexagenis grossorum Bohemicalium, quamlibet sexagenam per sexaginta grossos computando, amelyért a mondott vár és tartozékai aput ipsos hactenus titulo pignoris extititisset, redemit et eliberavit ugyanezt a várat és tartozékait nobis reapropriando, ezért mivel Istvánt kárpótolni akarja a zálogösszegért, a Pozsony megyei Kwrth/Kürt, Wyzkeleth/Wiskeleth, Taxon, Parloch, Nagh/Naagh et Chukarpathaka(!)/Czukapatheka(!) ... cum omnibus prediis, iurisditionibus, obventionibus, pertinentiis et utilitatibus - ahogyan Kwrth/Kürt-i Beke fia: néhai János bírta, akinek magtalan halálával királyi kézre háramlóit - pro eisdem mille sexagenis grossorum Bohemicalium conputi pretacti, necnon pro quinquaginta marcis denariorum, quamlibet marcam per quadringentos denarios numerando per eundem Stephanum de Lezkonch(!) Beke fia: János özvegyének pro rebus parauffernalibus(!) et iuribus dotalitiis az ország szokása szerint, et parte possessionum eiusdem mariti sui proveniente de nostre maiestatis commissione solvendis ipsi Stephano de Lezkonch(!) duximus impignorandas és vállalja, hogy azok birtokában Istvánt és örököseit a visszaváltásig mindenkitől megvédi, az oklevelet, quibus sigillum nostrum maius, quo videlicet ut rex Hungarie utimur, appensum est vigore et testimonío mediante. Átírva Kinizsi Pál országbíró 1494. febr. 13-i pátensében. DL 58188. (Békássy cs.) - Ezt átírta Vingárti Geréb Péter országbíró 1496. máj. 30-i oklevele, amelynek egyszerű XVIII. századi másolata: DL 88809. (Esterházy cs. hercegi ága lt., Repositorium 40-J-155.) A / jel után ennek változatai. - Az oklevél hamisítvány; 1. E korban szokatlan fogalmazása alapján. 2. A pecsételési záradéka lényegesen eltér az ekkor használatostól. 3. Hiányzik a pecsételési záradék után a cseh királyi cím és a sorszám. Vő. még a máj. 25-i mandátummal: 554. 1 Utána még egyszer: de. 561 Máj. 28. (in nostra civitate Hradysthya eis fluvium Morauie, f. IV. p. corp. Christi) Zs. emlékezetül adja, hogy Solywmus-i László (nob.) familiárisa: Zomolya-i János fia: Imre hűséges szolgálatatiért, amelyeket ő locis et temporibus opportunis et signanter pridem in regno nostro Bohemie predicto sub banderio fidelis nostri grate dilecti magnifici Piponis de Ozora Temessiensis et camerarum salium nostrorum regalium comitis unacum dicto Ladislao de Solywmus dominó suo contra wiklephistas Deo et hominibus exosos viriliter preliando maiestati nostre iuxta totius sue possibilitatis facultatem fideliter et laudabiliter exhibitis et impensis, az ő szolgálatait valamiképpen viszonozni akarván quandam portionem suam possessionariam in pos-