Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

43. 1946. augusztus 2. megakadályoznák a rendőrség munkáját. Egy közös fogdába helyezték el őket, mert egyébként megfelelő hely nem állott rendelkezésükre. Néhány embert azonnal ki is hallgattak és el is engedték őket. Ez a pár ember kiment a diósgyőri munkásokhoz és hírül adták, hogy mennyien vannak bent és ezek közül párat bántalmaztak is. Az üzemi bizottság felkereste a rendőrséget és követelte az őrizetesek azonnali szabadlábra helyezését kijelentve azt, hogy szolidaritást vállal velük és nem tűr semmi atrocitást. Szerdán elutasító választ kaptak a rendőrségtől. Csütörtökön ismét kérték a munkások szabadon bocsátását, de hiába. Emiatt nagyon izzó volt a hangulat és ismét készültek arra, hogy bevonulnak a városba. Csütörtökön a Kommunista Párt üzemi szervezete és a Szociáldemokrata Párt üzemi szervezete párthatározatot hozott és közölte, hogy ellene van mindenféle felvonulásnak. A munkásság azonban ezt a határozatot nem tette magáévá és követelték a felvonulást, a szabadlábra való helyezés végett, [sic!] A munkásság fel is fejlődött és elindultak a város felé. A munkáspártok vezetői biztosító láncot vontak a felvonuló tömeg elé. Az első lánctól megtorpantak, de aztán erősítést kaptak és a biztosító láncot áttörték, s megindult az áradat Miskolc felé. Ott egyenesen a rendőrség elé mentek. Útközben semmiféle kilengés nem történt. Határozott cél a rendőrség volt. Mire megérkeztek már igen sokan csatlakoztak hozzájuk a város lakosságából is, úgyhogy kb. 20 000 főre szaporodtak fel, tehát nem csak a diósgyőri munkásságból állt a tömeg, s igen vegyes összetételű volt. Különösképpen igen tekintélyes részét tette ki a tömegnek a városi csőcselék. így érkeztek a rendőrség épülete elé, ahol követelték a munkások szabadlábra való helyezését. Jelszavak röpködtek a levegőben „szabadlábra helyezni az összes foglyokat és internáltakat, le minden zsidóval." A jelszavak mögött [e] két komponens fedezhető fel. A rendőrség hajlandó lett volna a foglyokat szabadon bocsátani, de csak azzal a feltétellel, hogy a munkásság vonuljon vissza, vegye fel a munkát és semmi ne történjen a városban. Mielőtt azonban a végrehajtási utasítást megkapták volna az ottani rendőrség gyengesége miatt a foglyokat mindjárt kiengedték. A kiszabaduló foglyok a tömeg előtt megerősítették, hogy bántalmazták őket a rendőrségen. Erre elhangzottak a követelések, hogy adják ki a rendőröket, akik őket bántalmazták. Részint a munkásokból, részint a városi közönségből alakult tömeg megrohamozta a rendőrség kapuját, benyomultak az udvarra és jellemző, hogy az előbb említett két tendencia teljes mértékben érvényesült. A rendőrségi fogdából kiengedték a[z összes] foglyokat. „Elvtársak szabadok vagytok'' felkiáltással. A rendőrség ezalatt eltűnt. A tömeg kereste Fogarasit

2 és egy másik nyomozót, akik állítólag bántalmazták az őrizeteseket. Fogarasit megtalálták a pince helyiségeiben és kivitték a rendőr2 Fogarasi főhadnagyot a helyi Erzsébet Kórházba szállították, ahol belehalt sérüléseibe. 1068