Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

42. 1946. július 30. 7 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát dohányfogyasztási illeték, valamint a dohányjövedék körében alkalmazott egyéb illetékek, díjak, pénzbüntetések és pénzbírságok összegének forintértékben való meghatározása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

10 8 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát a vám és mérlegpénz forintban történő lerovásánál az aranykorona átszámítási kulcsának megállapítása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

11 9 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát az italmérési jövedéki kihágásokra megállapított pénzbüntetések mérvének forintértékben való megállapítása tárgyában. ről. Megállapította, hogy az illetményadó 80%-a az államkincstárt, 20%-a pedig a községet (várost) illette. Lásd a 8720/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. július 31. (172/b.) 10 A 2585/1946.P.M.XIII.a. sz. előterjesztés a forintértékre történt áttéréssel kapcsolatban a dohányjövedéki törvényekben (az 1868. évi XTV te, az 1876. évi IV. te. és az 1887. évi XLIV. te.) és az ezeket kiegészítő vagy módosító kormányrendeletekben megállapított dohányfogyasztási illetékek, engedélyilletékek, jutalomdíjak, pénzbüntetések és pénzbírságok összegeit javasolta újból rendezni. Lásd a 8760/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. július 31. (172/b.) 11 A 143 999/1946.P.M.XII. sz. előterjesztés abból indult ki, hogy a vámtarifáról szóló 1924. évi XXI. te. 8. §-a értelmében a vám- és mérlegpénz aranyra szólt és ezeket aranyban kellett fizetni. A változott viszonyoknak megfelelően vámfizetés kérdéséről intézkedő 190/1946. ME sz. rendelet (MK 1946. január 9.) azonban kimondta, hogy a vámot és a mérlegpénzt abban az esetben, ha azokat nem aranyban, hanem más törvényes fizetési eszközben fizették, adópengőben kellett kiszabni úgy, hogy minden aranykoronát 15 000 adópengővel kellett egyenlőnek venni. A forintértékre való áttérés is szükségessé tette, hogy a kérdést újból rendezzék. Felmerült ezzel kapcsolatban, hogy nem kellene-e a vámtarifa aranykoronában meghatározott vámtételeit az új számolási egységben, vagyis forintértékben megállapítani. E gondolatot az előterjesztés mereven elutasította, mivel ez azt jelentette, hogy a vámtarifát valamennyi vámtételre vonatkozóan módosítani kellett volna, ugyanakkor valamennyi kereskedelmi szerződést is fel kellett volna mondani, és az új vámtarifa alapján új szerződéseket kellett volna kötni. Ez azonban olyan önálló gazdaságpolitikai átgondolást igényelt, amelybe az európai gazdasági berendezkedés várható átalakulása miatt nem kívántak belebocsátkozni. Az egyedül helyes megoldásnak azt ajánlotta, hogy a vámés mérlegpénz számolási egységét, azaz az aranykoronát változatlanul hagyva, az aranykorona és az aranyértékű forint aranytartalmának egybevetése és egymáshoz való arányának megállapítása útján határozzák meg azt, hogy egy aranykoronának hány forint felel meg, és ezt az arányszámot alkalmazzák a vámok és a mérlegpénzek kiszámításánál. Felidézte, hogy az 1925. évi XXXV. te. 9. §-a szerint 1 aranykorona 0'304 878 020 827 985 gramm finomarannyal volt egyenlő, míg a 8700/1946. ME sz. rendelet (MK 1946. július 29.) értelmében 1 forint O'O 757 575 gramm finomaranyat tartalmazott, azaz 1 kg arany árát 13 200 forintban állapította meg, ezt a következő napon 13 210 forintra helyesbítették (MK 1946. július 30.). Az egybevetésből megállapította, hogy 1 aranykorona 4'02, illetve kereken 4 aranyértékű koronának felelt meg. Ennek megfelelően javasolta az átszámítási kulcs megállapítását s a 190/1946. ME sz. rendelet hatályon kívül helyezését. Lásd a 8770/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. július 31. (172/b.) 1050