Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
58. 1946. szeptember 26. 16. véghatározattal, amely expressis verbis kimondja, hogy az áttelepítendők minden ingóságukat magukkal vihetik. A tátrai tárgyaláson 5 azonban egyezményellenesen az ingóságokat három kategóriára sorolták. E szerint az élő állatokat nem kell kicserélni, azonban ha ezer élő állat marad itt Magyarországon, azt kompenzálni kell. Az egyezmény azt mondja ki, hogy az áttelepülők minden ingóságukat magukkal hozhatják. Ha a szlovákiai magyarokat megfosztják ingóságaiktól, az nagy elkeseredést fog kiváltani. Ezt nem ajánlja elfogadásra. Továbbá a kitelepítendő csehszlovákiai magyarok társadalmi és foglalkozási összetétele nagyjában kell, hogy megfeleljen a magyarországi szlovákok társadalmi és foglalkozási összetételének. Egész falvakat akarnak kitelepíteni, s ezek 90%-a agrárfoglalkozású, s mindössze 78 000 holdat tudunk biztosítani. Elfogadhatatlan, mert a telepítést megoldhatatlan nehézségek elé állítják. Egyébként meg kell állapítani, hogy a 8. §-ban hangoztatott egyezség 16 000 főt jelent. Ennyi azoknak a száma, akik jelentkeztek, és jelentkezésüket vissza akarják vonni. Rákosi Mátyás államminiszter; A csehszlovákok minden egyes emberért harcolnak. Nem lehet más módunk nekünk is, mint mi is harcoljunk, [sic!] Tegyünk javaslatot arra, hogy a 30 000 embert hozzák úgy át, hogy ez beleszámítson a már átjött 45 000-be. A másik, hogy látatlanban nem lehet elfogadni a 30 000-et, ez túlmegy a megegyezésen. A harmadik dolog az önkéntes kitelepítések kérdése. Ezt hajlandók vagyunk megnézni. Ha van 10 vagy 20 igazolásuk arra, hogy enyhe erőszak történt, az ilyen eseteket meg kell nézni. Az önkéntes jelentkezők száma 42%. Fontos, hogy ne túl brüszt legyen az elutasítás, különben az fog történni, hogy kitelepítik a legjobb módú családok fejét. Lássák a csehek, hogy ilyen terrorral nem értünk egyet. [Nagy] Miniszterelnök: Álláspontunk tehát az lenne, hogy elfogadjuk a 30 000 számot, ennek ellenében elszámoljuk azokat, akiket már kitelepítettek a 41 000 [sic!] létszám terhére. Nem tudunk belemenni, hogy az áttelepítendők jegyzékét az egyén célja szerinti okból meg ne vizsgáljuk; az önkéntes kitelepítések ügyében hajlandók vagyunk vizsgálatot indítani, és aki minden befolyásttói] mentesen írta alá, annak nem fogadjuk el visszajelentkezését. [Jócsik] Áttelepítési kormánybiztos javasolja 4. pontként bevenni, hogy a 16. véghatározattal szemben a magyar kormány ragaszkodik az eredeti szöveghez az áttelepülők ingóságaira vonatkozólag. Óriási felháborodást jelentene ezzel ellentétes áttelepítés, mert mindenükből ki lehet forgatni így a magyarokat. Erre nézve előterjesztést is akart tenni, de ugyanezt az előterjesztést már megtette a magyar delegáció Párizsban. Ha ehhez nem ragaszkodunk, olyan katasztrófa zúdul az országra, amely beláthatatlan következményeket vonna maga után. sic! 5 A csehszlovák-magyar lakosságcsere vegyes bizottság Ótátrafíireden 1946. július 22-én hozott határozatára vonatkozott az utalás, - lásd a jelen jegyzőkönyv 2. jegyzetét. 1449
