Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

56.1946. szeptember 17. értekezlet letárgyalta, és most csak a végleges tervezetet mutatja be, mielőtt a Nemzetgyűlés elé terjesztené.

18 Formalisztikusnak találta az érdekeltségi összeférhetetlenség és a közbenjárási összeférhetetlenség korábbi szabályozását is, mivel megszegésükhöz semmiféle jogkövetkezmény nem fűződött. A választójogi törvénnyel való összhang biztosítása céljából javasolta átdolgozni a méltatlansági összeférhetetlenség eseteit is. Az összeférhetetlenségi eljárás korábbi zsűri rendszerének, illetve az összeférhetetlenségi bizottság eljárásának a módosítását is javasolta. Megállapította azonban, hogy az összeférhetetlenségi kérdést minden tekintetben megnyugtató módon, minden igényt kielégítően, az előforduló eseteket előre látva szabályozni lehetetlen volt. Az igazi demokratikus közéleti felfogás erejében bízva nyújtotta be a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat 1-5. §-ai olyan helyzeteket, cselekményeket és magatartást nyilvánított összeférhetetlennek, amely a Nemzetgyűlés tagját akadályozhatta képviselőségének minden illetéktelen hatástól független ellátásában (közszolgálat, egyéb alkalmazás vagy megbízás vagy foglalkozás, gazdasági érdekeltség). A 6-9. § azokat az eseteket tárgyalta, amelyek a képviselőt méltatlanná vagy alkalmatlanná tették a törvényhozásban való részvételre (a nemzetgyűlési tagságnak a köztisztségbe ütköző felhasználása, kijárás, törvényhozói kötelesség megszegése, a képviselő személyében rejlő érdemtelenség). A 10-14. § szabályozta az összeférhetetlenség bejelentését és eldöntését. A15. § az összeférhetetlenség következtében a törvényhozásból kivált képviselő pótlása felől intézkedett. 18 Előzetesen a [40.] 123. sz. jegyzőkönyv 56. napirendi pontjaként — részletes tárgyalás nélkül — szerepelt a minisztertanács előtt a törvényjavaslat. Pártközi értekezlet — tudomásunk szerint — 1946. július 22-én, augusztus 22-én, majd augusztus 27-én és feltehetőleg közvetlenül a minisztertanácsi ülés előtt, szeptember 17-én 10 órakor is foglalkozott a törvényjavaslattal. E tárgyalásokról részben csak rövid újságcikkek jelentek meg. (Pártközi értekezletek, 283-284. pp.) Egyedül a július 22-ei tárgyalás céljára Friss István által készített feljegyzés nyújt részletesebb tájékoztatást arról, hogy a Kommunista Párt mely kérdéseket tartotta — az akkori szöveg alapján — megvitatandónak. Ezek a következők voltak: Kifogásolta, hogy a javaslat csak az állami alkalmazottak összeférhetetlenségére tért ki, nem foglalkozott a gazdasági és büntetőjogi összeférhetetlenséggel. Szigorúnak találta az állami alkalmazottakkal kapcsolatos előírást, nevezetesen, hogy képviselővé választás esetén az illetőket javasolta végelbánás alá vonni. Javasolta, hogy a képviselőség tartamára szabadságolni kell az illetőt, és ez alatt az idő alatt csak automatikus előléptetésben részesülhessen. (E pont mellett a következő ceruzával írt megjegyzés olvasható: „Ki kell vonni a budapesti egyetemi tanárokat.") Javasolta kiterjeszteni az összeférhetetlenséget azokra a képviselőkre, akik az államnak szállító vállalatok alkalmazottai. Az összeférhetetlenség kiterjesztését javasolta a nagyobb magánvállalatok igazgatóira, igazgatósági és felügyelőbizottsági tagjaira. Példaként megemlítette, hogy a tervezet szerint a Fővárosi Vízművek vezérigazgatósága összeférhetetlen lett volna, de a Hitelbank vezérigazgatósága nem. Javasolta kiterjeszteni az összeférhetetlenséget azokra is, akik a népbíróság hatáskörébe tartozó bűncselekményt követtek el. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a tervezet szerint összeférhetetlenné vált volna például a Gazdasági Főtanács főtitkárának, a magánalkalmazotti biztosító intézet elnökének, az államosított szénbányák vezetőjének, a városi polgármestereknek a helyzete. Megemlítette végül, hogy a tervezet alá tartoztak volna a rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek, valamint a Pénzintézeti Központ és a Nemzeti Bank tisztviselői is. (PIL 274,f. 9. 24. 92. p.) 1402