Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

54. 1946. szeptember 12. A külügyminiszter úr a minisztertanács sürgős döntését kéri. Tekintetbe véve mai helyzetünket tanácsolja a visszajelentkezések érvénytelenítésének elfogadását. Nem vonatkoznék ez az olyan érvénytelenítésére, ahol a jelentkezési íven aláírás nem szerepel, vagy a jelentkező nem ismeri sajátjának az íven feltüntetett aláírást. Nem kerülhetnek kitelepülésre azok a jelentkezők, akik magukat magyar vagy német nemzetiségűnek jelölték meg az íveken. Egyébként a csehszlovák kormány nem ragaszkodik ahhoz, hogy az áttelepülésre jelentkezettek valóban ki is költözzenek Magyarországról, de mindenképpen kitelepít annyi magyart csehszlovák területről, ahányan itt jelentkeztek áttelepülésre. Ez utóbbi pont elfogadását a l^ügyminiszter úr veszélyesnek tartja." - A közelmúltban foglalkoztak már ezzel a kérdéssel és ismeretes, hogy a 8. pont értelmezésénél milyen siralmas helyzetbe került a bizottság. A 8. pont alapján kétféle kitelepítés van. A cseh népbírósági rendelet 5. pontja alapján 1000 háborús bűnöst és ezenkívül mindazokat kitelepítik, akiket a népbírósági rendelet 1-4. pontja alapján háborús főbűnösként elítéltek. Ennek a pontnak az értelmezése tárgyában Gyöngyösi külügyminiszter, mint ismeretes, Clementis csehszlovák külügyi államtitkárral valami szóbeli megegyezést kötött, hogy a 8. pont alapján nem több, mint 50-60 ember kerülhet kitelepítésre. Ezt a megegyezést nem foglalták írásba és a csehek ennek a paragrafusnak alkalmazásával az egész egyezmény paritásos elvét ki akarták játszani, amikor a népbírósági rendelet alapján tömegesen hoztak ítéleteket, éspedig mintegy 64 000 ítéletben állapítottak meg bűnösséget. Már át is adtak a Külügyminisztériumban egy jegyzéket, amelynek alapján 24 000 magyar családot telepítenek ki egyelőre a 8. § ilyen értelmezése alapján. Legfeljebb 999 személyt lehet háborús főbűnösként elfogadni, ez is túlzás.

1 1 Előzményéről lásd a [42.] 125. sz. jegyzőkönyv 23., valamint az [50.] 133. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és jegyzeteiket. A lakosságcsere-egyezmény 8. (VIII.) cikke nem jelölte meg hozzávetőlegesen sem a magyar származású háborús főbűnösöknek minősülő személyek számát. Clementis csehszlovák államtitkár és Gyöngyösi külügyminiszter közötti megbeszélésen állítólag 50-60 személyről esett szó. Csehszlovák részről azonban lehetségesnek vélték, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. évi 33. sz. rendelkezése alapján indított bírósági eljárások során egyre több magyar esetében mondják ki a háborús bűnösséget — így az egyezményben 1000 főnek jelölt kisebb bűnökkel vádolt személyen túlmenően — 1946. augusztus 27-én 23 000 népbíróságilag elítélt és áttelepítésre kijelölt személy nevét adta át Dastich tábornok a magyar kormánynak. Ehhez képest, a párizsi tárgyalásokon elért eredmény volt az, hogy csehszlovák részről megelégedtek 999 bűnösként elítélt vezető személy áttelepítésével. Lásd az [58.] 141. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. A Magyarországról áttelepülésre jelentkezett szlovákokra vonatkozott a külügyminiszter táviratának 1. pontja. Mivel csehszlovák érdek volt az, hogy minél többen jelentkezzenek áttelepülésre, bizottságaik sokszor az előírások lehetőségeit túllépve vettek nyilvántartásba olyan személyeket is, akik valójában nem kívánták elhagyni Magyarországot. Ez utóbbiak — a stabilizáció révén megjavult gazdasági helyzet következtében is — kérték az állítólagos áttelepülési nyilatkozataik felülvizsgálatát, azaz „visszajelentkeztek". 1342