Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686
53. 1946. szeptember 9. [Nagy] Miniszterelnök: Sajnos ezzel szemben az a helyzet, hogy a csehszlovákok nem fogják megcsinálni, mert vele nem kötnek békét. Annyira eluralkodott a nagyhatalmakon az a felfogás, hogy a kisebbségek nyújtottak módot Hitlernek erre a nagyarányú európai terjeszkedésre, és a kisebbségek mindig könnyen segítenek elő idegen célokat, így külön kisebbségvédelmet nem nyújtanak senkinek. [Bartha] Honvédelmi miniszter: A hídfő tekintetében aggálya van. Trianon óta kísérleteznek a cseh-jugoszláv korridorral, és ha hozzájárulnak a hídfőhöz, ez első lépés lenne a korridor felé. [Nagy] Miniszterelnök: Különböző nagyhatalmak vezetőivel tárgyaltak és tárgyalnak jelenleg is a delegáció vezetői. Eluralkodott az a felfogás a békedelegáció tagjai között, hogy mindenkit [sic!] meg kell fogni, ha az országon lehet segíteni. Felvetődött igen sokszor az a kérdés is, hogy ez nemcsak hídfő, hanem esetleg idővel korridor is. Ez is szerepelt a napirenden, és így a honvédelmi miniszter által érintett szempont nem marad figyelmen kívül. Rákosi Mátyás államminiszter: A kisebbségvédelem kérdésében feltétlenül jobb volna, ha belevennék közvetlenül is a szerződésbe. Ennek az volna a jelentősége, ha a magyarokat sértik, akkor közvetlenül a csehekhez fordulhatnának, így ellenben a Nemzetek Szövetségéhez kell fordulnunk, ez továbbítja vagy nem továbbítja a csehekhez és mire odaér legnagyobbrészt elsikkad a dolog. Kéri tehát a kisebbségvédelem mellett való állásfoglalást, hogy az általános deklaráció mellett még külön belevegyék a két nemzet között kötendő szerződésbe is. Ők is nagyon szeretnék, és eltekintve a politikai effektustól, itt Magyarországon és a határon túl is megnyugtatólag hatna a közvéleményre. Sajnos a csehek tudják, hogy ez a megoldás Magyarországnak több módot adna a kívül maradt magyarokkal való törődésre, és ezt nem akarják. Bevin mondta meg legvilágosabban, hogy ők efelől már a háború alatt megegyeztek, és ne is erőlködjünk, hogy ezt megváltoztassuk. A kisebbségeket, ahol csak lehet, meg akarják szüntetni. [Nagy] Miniszterelnök: Mindenütt szívesen látják ezért a lakosságcseréket. Rákosi Mátyás államminiszter: Azt hiszik, hogy megszüntetik ezzel a villongásokat. Meg kell mondani, hogy sok különbség a trianoni tapasztalatok alapján nem volt. Volt ott egy ilyen kölcsönös szerződés, és soha különösebb eredményt nem tudtak elérni. A hídfő kiterjesztésének minden erővel ellent kell állni. Ebben mind megegyeznek. Ez a kiindulópont. Amennyiben ez nem hajtható végre, akkor jön a második variáns, hogy legyen a hídfő olyan kicsiny, amennyire csak lehet, és minden körülmények között kapjunk valahol ellenszolgáltatást. Először lehetőleg elutasítani, másodszor azzal a feltétellel, hogy a lehető legkisebb legyen, és kapjunk helyette kárpótlást, és lehetőleg a bécsi utat se érintse. A harmadik variáns — és itt nem ért egészen egyet az igazságügyminiszterrel — az, hogy benne legyen ez az út. [sic!] Az utat szerinte el 1332
