Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

50. 1946. augusztus 28. Dastich követ a Külügyminisztériumban és átadta a kitelepítendők névsorát. A paritáson túl nem 64 000, hanem 23 000 embernek a névsorát adta át, akiket elítéltek. Közölte, hogy ezt a paritáson túlmenő kitelepítést a csehszlovák kormány addig folytatni akarja, amíg a népbírósági rendelet érvényben van, vagyis 1947. december 31-éig.

4 A vegyes bizottság munkájában itt fennakadás történt azért, mert a magyar delegáció ezt a szándékot visszautasította. A cseh delegáció már ajánlotta a döntőbíró meghívását, aki valószínűleg szovjet döntőbíró lett volna, a VIII. cikk értelmezésének eldöntésére. A döntőbíró azonban nem tudhatott [volna] arról, hogy Clementis és Gyöngyösi miniszter hány személyben állapodott meg, tehát csak az egyezmény betű szerinti szövegét vehetné alapul, és akkor kénytelen lenne igazat adni a cseh kívánságoknak. Ilyen körülmények között az volt a feladat, hogy húzni, ameddig lehet a tárgyalásokat, amíg csak a Gyöngyösi-féle kijelentésnek igazolást nem lehet szerezni. Felvetették magyar részről azt, hogy meg kell hallgatni Gyöngyösit és Clementist, milyen szóbeli megegyezés van közöttük? Ebbe azonban a bizottság nem akart beleszólni. Legfőbb gond az volt, hogy vajon hogy lehetne elnapolni a vegyes bizottság üléseit, hogy a VIII. cikk értelmezésében döntés ne legyen. Különböző gondolatok vetődtek fel: hogyha a VIII. cikk-nél való fennakadás nem lehet indoka a vegyesbizottság ülései elnapolásának, akkor sérelmi alapon kellene kérni az elnapolást, mert a csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy az elbocsátott magyar közalkalmazottaknak a létminimumot biztosító juttatást ad. Eddig azonban semmit sem adtak, tehát mondhatná esetleg azt a magyar delegáció, hogy addig nem tárgyal, ameddig ez a kérdés nem rendeződik. De ez is erőltetett módja lett volna az elnapolásnak és ezért a külügyminiszter előtt feltárta, milyen nehéz helyzetben vagyunk, és az ő személye is érintve van a Clementisszel történt megállapodás lerögzítésének hiánya miatt. A külügyminiszter közölte vele, hogy tegnap délelőtt találkozott Masaryk külügyminiszterrel. A csehszlovák külügyminiszternek megmondta, hogy ez az értelmezés az egyezmény kijátszását célozza. Ezt Masaryk elismerte és belátta, hogy az 4 Velics László (1890-1953) diplomata. 1921-től 1935-ig a müncheni konzulátus, illetve főkonzulátus vezetője, 1935-től 1939-ig Magyarország képviselője Genfben a Népszövetségnél, 1936-tól egyúttal berni követ, 1939-től 1944-ig athéni követ, majd a Külügyminisztérium vezető tisztviselője, 1947-től 1949-ig római követ volt. Ismereteink szerint 1946. július 14-én nyújtotta át a csehszlovák fél a magyar kormánynak az áttelepítésre jelentkezett magyarországi szlovákok nem végleges jegyzékét. Ez 92 390 személy nevét tartalmazta. (MOL XIX-J--M1/IV.-7.) A Szlovák Nemzeti Tanács 33/1945. számú rendeletének 1946. május 15-ei végrehajtási határidejét meghosszabbították 1947. december 31-éig. A Párizsban tartózkodó magyar delegáció — értesülve a Csehszlovákiában elítélt és áttelepíteni tervezett 23 000 magyarról — felhívta Clementis figyelmét arra, hogy ez a névjegyzék az eredeti megállapodásban foglaltak huszonháromszorosa. Lásd még az [58.] 141. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. 1240