Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei B. kötet 1946. július 26. - 1946. november 15. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 41-66. jegyzőkönyv (1946. július 26. -1946. november 15.) 1009-1686

46. 1946. augusztus 9. sen igaza van abban, hogy ha a 18. §-t úgy veszik, hogy itt van: a létszám szerinti megválasztások szerint, hogy ki mennyit delegálhat, akkor különösebb bajok nem lennének, [sic!] Mivel azonban a 18. § 2. pontjának legutolsó sorában benne van az, hogy egy kúria az összes választó-jogosultak 20%-ánál kevesebbet nem delegálhat, tehát legalább annyit kell delegálni.

24 [Nagy] Miniszterelnök: Az összes delegáltak 20%-ánál! [Rajk] Belügyminiszter: Ez lényegében ugyanazt jelenti. Arányszám szerint ez azt jelenti, hogy 1 639 000 önálló gazdálkodó csak annyi alapot nyújt a kúriába való bekerüléshez, mint 175 000 önálló gazdálkodó. Kéri, hogy ezt az arányt igen erősen vegyék figyelembe. - A 18. § egymagában véve ezt a vitás pontot még praktikusan nem is világítja meg teljesen, mert ha a későbbi szakaszokat nézik, hogy tudniillik a különböző testületek, a vezető bizottságok összetétele hogyan jön létre, akkor azt látjuk, hogy a 175 000-nál kevesebb gazdálkodónak 50%-os képviselete van az 1639 000-rel szemben a legfelsőbb vezetésben. Itt tehát egy nagyon erős pluralitás nyilvánul meg, amely progresszíve halad felfelé, minél jobban közeledünk az érdekképviselet csúcsszerve felé. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: A ténylegesen intézkedő szerv felé. [Rajk] Belügyminiszter: Elvben ezt a két szempontot is kifogás tárgyává tudja tenni. Egyrészt tisztán demokratikus választási rendszerünk alapján, másrészt pedig külön a mezőgazdaság és a nemzetgazdálkodás szempontja alapján is. A demokratikus választójog alapján — ezt nem kell különösebben érintenie — nem lenne jogos és semmiféle alapon megindokolható az, hogy kevesebb, mint 175 000 ember 50%-ával, tehát teljesen azonos arányban létesül egy intézőszerv, mint az 1 639 000 önálló gazdálkodó arányában, [sic!] Elhagyva a demokratikus politikai szempontokat, tisztán nemzetgazdasági szempontból nézve a dolgot, ugyancsak rendkívül aggályosnak és hátrányosnak látja ezt az egész magyarországi mezőgazdaság fejlődése szempontjából. Kétséget kizáró ugyanis az, hogy itt nemcsak birtok-kategóriákról van szó, mert a birtok-kategóriák bizonyos mértékig a nemzet reális gazdaságának alapját is képezik. Ha Magyarországon a túltengő birtok-kategóriák az öt holdasokig terjednek, vagy az 5-10 holdig, nyilvánvaló, hogy a nemzetgazdálkodás szempontjából ezek érdekeinek képviseltetése a döntő elsősorban. Nekik kell a hónuk alá nyúlni, mert a holdak számában is ezek jelentik mezőgazdasági termelésünknek tekintélyes részét, sokkal nagyobb [at], mint az 175 000 tizenöt holdon felüli gazdáknak a birtokterjedelme. Ezeket kell tehát olyan életlehetőséghez és gazdálkodási lehetőséghez juttatni, hogy az egész nemzet 24 A törvénytervezet 18. §-ának (2) bekezdése a következő volt: „A tagokat a választói csoportok [kúriák] saját kebelükből csoportonként választják. Az egyes csoportokon belül választható tagok számát az egyes csoportokba tartozó választók és az összes választók számának aránya szerint kell megállapítani azzal, hogy egy-egy csoportban a választott tagok száma az összes tagok számának húsz százalékánál kevesebb nem lehet." Ehhez egykorúlag valaki tintával a következő megjegyzést fűzte: „De több sem, ahol a törv. hat. lélekszám nem több 20%-nál." 1158