Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

38. 1946. július 12. [871 88 [Gyöngyösi] Külügyminiszter: A magyar kormány 21 esetben intézett memorandumot a békecélok érdekében.

59 Csehszlovák viszonylatban felvetjük a területi kérdést, de a fő súlyt a kisebbségvédelemre fektetjük. Az egy tömbben élő magyarságot területtel együtt hajlandók vagyunk átvenni anélkül, hogy a kisebbségvédelmi szempontok csorbát szenvednének. Szakasits Árpád államminiszter: Nem helyesli felvetni a területi kérdést. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Ha a csehek nem kényszerítenek bennünket erre, úgy nem is vetjük fel. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Nyugati útjuk alkalmával nem volt erről szó, ne változtassa meg a kormány álláspontját. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: A területi kérdés általánosságban mindenütt felvetődött. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Nem formailag nézi a kérdést, hanem lényegileg. A londoni út bebizonyította azt, hogy ezt a kérdést, a későbbi kérdéstől függetlenül, felvetni nem lehet. Ha a területi kérdést toljuk előtérbe, akkor gyakorlatilag lemondunk a kisebbségben élő véreinkről. Rákosi Mátyás [államminiszter]: Angliában megsejtették, hogy már a kitelepítés is elintézett dolog, és hallani sem akart[ak] róla, hogy egy kisebbségi klausula legyen. Ezekben a fejtegetésekben benne volt az, hogy még a kisebbségvédelemre sem számíthatunk. Ezek után akarunk mi területi igényekkel fellépni.

60 5. Kérte annak a kimondását, hogy a fenti rendelkezések nem érinthetik az 1945 után foganatosított földbirtokreform vagy az államosítás révén igénybe vett javakat. Kérte a kormány hozzájárulását a külügyminiszter ahhoz, hogy ezt a javaslatot a békekonferencia elé terjeszthesse. Lásd még a [40.] 122. sz. jegyzőkönyv 13 napirendi pontját és a) mellékletét. 59 E memorandumok azonban csak a Közép- és Délkelet Európában érvényesíteni javasolt általános rendezési elveket érintették, a konkrét területi kérdésekkel nem foglalkoztak. (Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó. 1988. 144-145. pp.) 60 Lásd a [36.] 119. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját. Szakasits Árpád, Gerő Ernő és Rákosi Mátyás állásfoglalása ez alkalommal is bizonyította, hogy a pártok közötti ellentétek hátráltatták a kormányt a béketárgyalásokkal kapcsolatos álláspontjának kialakításában. Auer Pál követ már korábban idézett jelentésében nagyon egyértelműen szólt erről: "Természetesen kívánatos lett volna, hogy a magyar állásfoglalás hónapokkal ezelőtt történjék meg és a döntésre hivatott tényezők fokozatosan és alaposan dolgoztassanak meg, s e mellett a sajtó felhasználásával a nemzetközi közvélemény is megnyeressék az ügynek, aminek hatása alól a nagyhatalmak kormányai talán nem vonhatták volna ki magukat, - ez azonban tudvalévően nem történhetett meg, mert a pártokat szinte az utolsó napokig nem sikerült a békecélok kérdésében közös nevezőre hoznunk és voltak, akik a legdiszkrétebb propagandához sem járultak hozzá. (Utalok a f. évi március 6-án Külügyminiszter Úr jelenlétében tartott pártértekezleten idevonatkozóan tett és visszautasított javaslatomra.)" (MOL XIX-A-l-j-1946XVI-6927) 967