Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

35. 1946. június 25. hogy következtessen. Az engedély megadásához szívesen hozzájárul, ha megvan a hozzájárulás, akkor miért félünk megadni, hiszen úgyis megvan a belügyminiszternek a teljes joga a feloszlatásokra. Megnyugtató látszatot kell kelteni, hogy a demokrácia védelmében elmegyünk a végső határig. Indulatok alapján nem lehet az országot veszedelmes helyzetbe hozni. Ami az egyesületi jogot érinti, azon már úgyis túl vagyunk, mert a múltkori minisztertanács elvileg elfogadta. Ha valamely [sic!] miniszternek észrevétele lehet, az csak a részletekre vonatkozhatik. A sajtóra nézve az a véleménye, hogy ellentétbe kerül a belügyminiszter a Miniszterelnökséggel. Itt meg kellene mondani, hogy a miniszterelnök hatáskörének érintéséhez a miniszterelnök távollétében nem járulhat hozzá. A sajtóban biztosított jogokat nem merné csorbítani.

9 Az egyesületek fokozottabb ellenőrzését maga is kívánatosnak tartja. Ez a rendelet csak egységesíti a korábbi egyesülési szabályokat. [Bárányos] Közellátásügyi miniszter. Ez a módosító javaslat azonban nemcsak felfüggeszti, hanem a vagyonát is elveheti az egyesületnek és a vagyon felett teljesen önhatalmúlag intézkedhetik a belügyminiszter. Afelett nincs vita, hogy szükség van az egyesületek fokozottabb ellenőrzésére, de a belügyminiszternek úgyis megvan erre a joga. [Rajk] Belügyminiszter: Miért javasol az igazságügyi államtitkár olyan rendszert, ami a fasizmusra emlékeztet. Pfeiffer Zoltán [igazságügyi] államtitkár: A belügyminiszter engedélyező rendszert kívánt életbeléptetni. Jelenleg az a jogállapot, hogy egyesülési szabadság van, az alapszabály jóvá nem hagyása csak képviseleti és magánjogi hiányokat teremt. Ezideig nem volt lehetséges, hogy a belügyminiszter új vezetőségetjelöljön ki, miniszteri biztos mindaddig fungált, amíg vissza nem nyerte az autonómiát. 9 A sajtóval — elsősorban a lapbetiltásokkal — kapcsolatban éles vita bontakozott ki a belügyminiszter és a miniszterelnök között. Nagy Ferenc 1946. május 2-án kelt levelében a következőket közölte Rajk Lászlóval: „Fel kell hívnom Miniszter Úr nagybecsű figyelmét arra, hogy a politikai sajtóorgánumok betiltása kifejezetten politikai kérdés, amelyet Magyarországon is mindenkor a miniszterelnök gyakorolt. Ezzel a jogommal a jövőben is élni kívánok és ezért kérem Miniszter Urat, hogy ilyen politikai jellegű intézkedéseit [ne] csak azok végrehajtásában szíveskedjék közvetlenül esetről-esetre kifejezett kérelmemre eszközölni." Rajk László válaszában leszögezte, hogy a „Miniszterelnök Úr nagybecsű véleményét nem tudom magamévá tenni. Az időszaki lapok betiltása rendészeti kérdés." Nagy Ferenc viszontválaszában hangsúlyozta: „Megvagyok győződve róla, hogy M.U.... ezen szempontjaimat, különösen a koalíciós kormányzás sajátosságainak figyelembevételével magáévá teszi annál is inkább, mert M.U. bizonyára azzal a bizalommal viseltetik politikai gestioim iránt, amely nélkül az együttműködés nem volna lehetséges, és amelyre eddig bizton számítottam." Az írásos vita egészen 1946 augusztus közepéig elhúzódott, amelynek végén a miniszterelnök a kérdés személyes megbeszélésére kérte a belügyminisztert. (MOL XLX-A-1-j 1946. V-4843) Rajk László — feltehetőleg — a miniszterelnök távollétét kívánta felhasználni arra, hogy a kérdésben a maga szempontjainak érvényesítését előbbre vigye. Lásd még e jegyzőkönyv 7. napirendi pontját és jegyzetét. 884