Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
34. 1946. június 21. tünkbe és utunkba. Tökéletesen egyetért azzal, hogy egy főispánnak az ilyen természetű magatartása hibáz[tatjható, mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy véletlenül egy olyan időpontban történt ez az esemény, amikor a Kisgazdapárt vezetője nincs jelen. Nem hiszi, hogy bárkinek is az lenne a titkos szándéka, hogy ebből az ügyből további adalék szolgáltattassék ahhoz, hogy a koalíció fenntartása kétségbevonassék. Lehet, hogy homályosan lát, de úgy véli, hogy a kiélezéssel egy olyan helyzetet teremtenénk, amely komoly problémák elé állítja a Kisgazdapárt vezetőségét. Adott helyzetben magasabb bel- és külpolitikai szempontból ez nem lenne kívánatos. Kéri, hogy keressünk egy olyan megoldást, amely ha nem is százszázalékos, de ezt a rendkívül kellemetlen helyzetet ebben a pillanatban áthidalná oly módon, hogy mielőtt egy ilyen végleges intézkedést foganatosítanánk, rendeltessék a főispán Budapestre táviratilag. Helyes lenne Herpait ugyancsak Budapestre táviratilag felrendelni. Talán ez enyhítené az izzó hangulatot. Rá lehetne esetleg bírni a főispánt, hogy saját jószántából mondjon le, így nem választottunk annyira a helyzet, amit valamennyien őszintén sajnálni fogunk később, hogy miért nem választottunk egy más utat. [sic!] Arról van szó pillanatnyilag, hogy időt nyerjünk. Gazdaságilag nem bírna el most az ország egy forradalmi hangulatot, s komplikálná a stabilizáció megteremtését. Javaslatával 24 óra alatt adva van a megoldás. [Rajk] Belügyminiszter: így nem vállalja a felelősséget. A mai időkben, amikor fényes nappal lövöldöznek az utcákon, rendet kell teremteni. Meggyőződése, hogy ha itthon lenne Nagy Ferenc miniszterelnök, ő is megkövetelné a főispán azonnali leváltását. Felveti a kérdést, hogy mikor ilyen ultimátum történik, ami a delegáció 12 rovására is megy, van-e értelme egyáltalán a koalíciónak. Aggódva nézik az ország sorsának alakulását. A legmélyebben elítélik külföldön is az ilyen jelenségeket, tehát egységes álláspontra kell jutni, ne higgyük azt, hogy ezt bizonyos oldalról tűrni fogják. [Gordon] Pénzügyminiszter: Ezt az álláspontot kénytelen visszautasítani, mert ebből úgy néz ki, mintha ő nem az ország nyugalmát szeretné. Nem érti miért kell egy embernek [a] rendőrfőkapitányságához ragaszkodni. [Rajk] Belügyminiszter: Ezt az ország érdekei kívánják és nem a belügyminiszter óhaja ez. [Gordon] Pénzügyminiszter: Nyugodtan lemondhat egy-két főkapitányról, ha ettől az ország nyugalma helyreáll. O előlegezi a bizalmat. Ha a főkapitány egyébként egy angyal volna, nem lenne kifogása ellene, azonban egy normális politikai tapintatnak vélte, hogy a miniszterelnök távolétében nem kellene ilyen fontos dologban dönteni, azért volt bátor ezt a javaslatot hozni, hogy azonnal rendeljék Budapestre a főispánt. Szakasits Árpád államminiszter: Ez meg nem másítja a szituációt. 12 Az utalás a nyugati úton lévő kormánydelegációra vonatkozott. 863
