Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

31. 1946. június 7. [43] 42 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát az 1945:VI. te. alapján fÖldhözjuttatottak ideiglenes fóldadómentessége tárgyában. [Nagy] Miniszterelnök: Mivel ez a javaslat nem volt a napirenden, kéri, hogy a közellátásügyi miniszter a maga tárcája részéről is vizsgálja meg az előterjesztést. [Gordon] Pénzügyminiszter előterjesztését a napirendről leveszi. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

41 [44] 43 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát a Magyar Nemzeti Bank alapszabályainak módosítására vonatkozóan a pénzintézetek által benyújtott kincstári jegyek leszámítolása tárgyában. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult.

42 41 A 140 500/1946.P.M.VIII. sz. előterjesztés és a hozzá tartozó rendelettervezet javasolta a 600/1945. ME sz. rendelet, illetve az 1945. évi VI. te. és az 1946. évi IX. te. alapján földhöz jutott birtokosokat földadómentességben részesíteni. Emlékeztetett arra, hogy az 1942. évi XXVII. te. (az úgynevezett telepítési törvény) 90. §-a is három évi ideiglenes adómentességben részesítette a telepeseket. Sokkal inkább indokoltnak tartotta ennek biztosítását a háború pusztítása következtében az ország teljes anyagi leromlottsága folytán gazdasági felszereléshez nem jutott új gazdák esetében. Három évi ideiglenes földadómentességet javasolt megállapítani minden olyan földhözjuttatott részére, aki nem az eredeti lakhelye szerinti község határában kapott földet - és ezért át kellett költözködnie egy másik községbe. Azok részére, akik a saját vagy a közvetlenül határos községben kaptak földet egy évi adómentességet javasolt, amennyiben a juttatást megelőzően nem volt az illetőnek hatszáz négyszögölnél nagyobb birtoka. Az ideiglenes fóldadómentességet a javaslat szerint két éven belül hivatalból kellett megállapítani, illetve ha ez nem történt meg, az igényjogosult egy éven belül bélyegmentes beadványban kérhette azt a pénzügyigazgatóságtól. 42 Az 1677/1946.P.M.IV.a. sz. előterjesztés utalt arra, hogy az államkincstárnak kincstárjegyek ellenében kölcsönt nyújtó pénzintézetek — a vonatkozó egyes kölcsönmegállapodásokban részükre biztosított leszámítolási lehetőséggel élve — e kincstári jegyeket a Magyar Nemzeti Banknál általában leszámíttatták. A Magyar Nemzeti Bank újjáalakított főtanácsában egyesek felvetették azonban, hogy a bank alapszabályainak 50. cikkében foglalt tilalommal összeegyeztethető-e ez a gyakorlat. Az alapszabály említett cikkének első bekezdése ugyanis úgy rendelkezett, hogy ,,az állam, a törvényhatóságok, a városok és a községek a bank eszközeit egyáltalán, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe saját céljaikra anélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizában egyidejűleg nem szolgáltatják." Ezzel szemben a pénzügyminiszter hivatkozott a bank alapszabályainak 59. cikkére, amely szerint a bank leszámíthatott minden olyan értékpapírt, amely a kölcsönüzletben elfogadható volt és három hónap alatt lejárt. A 64. cikk pedig kimondta, hogy a kölcsönüzletben zálogul elfogadhatók voltak a budapesti tőzsdén hivatalosan jegyzett értékpapírok, a részvények kivételével, feltéve, ha a főtanács ezeket elfogadásra alkalmasnak (lombardképesnek) nyilvánította. Mindezek alapján a pénzügyminiszter véleménye szerint a kincstári jegyek elfogadhatók voltak a bank számára — függetlenül attól, hogy a tőzsde az adott időben nem működött — mivel a tőzsde tanácsa kijelentette, hogy a forgalom újrafelvétele után a jegyzést végrehajtják. A felmerült banki aggályra tekintettel a miniszter kérte, hogy a minisztertanács hozzon olyan értelmű határozatot, hogy a minisztérium további rendelkezéséig a bank a pénzintézetek 791