Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

31. 1946. június 7. 35 [Rajk] Belügyminiszter: Mivel a minisztérium gépkocsiállománya igen hiányos, a most küldött amerikai kocsikból 22 db gépkocsit kér kiutalni. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 36 [Gordon] Pénzügyminiszter a tárgysorozaton szereplő 1. számú előterjesztésével — a földadónak és járulékainak búzában kivetése és búzában vagy egyéb terményben való lerovása tárgyában — kapcsolatban bejelenti, hogy miután több minisztériumnak még észrevételei vannak, a napirendről leveszi. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

35 35 A 85 663/1946.VIII.P.M. sz. előterjesztés rendkívül kedvezően értékelte a földadó búzában való kivetéséről és természetben való lerovásáról szóló 4300/1945. ME sz. rendelet (MK 1945. július 8.) hatásait. Megállapította, hogy lassította az inflációt, állandósította az állami bevételek értékét, emelte az adómorált és főleg jelentősen hozzájárult a közellátás biztosításához. Rámutatott arra, hogy 2 700 000-300 000 000 métermázsa búzát szállítottak le a gazdák, amelynek — az igen alacsonyan megállapított hatósági áron — az adott időpontban (1946. június elején) 10 billió 800 milliárd, illetve 12 billió pengő volt az értéke. A természetbeni átadás ennek megfelelő névértékű papírpengő kibocsátását tette feleslegessé. Ezért bejelentette, hogy ezt az adóztatási rendszert továbbra is fenn kívánta tartani, sőt a földadó és járulékainak (állami, vármegyei és községi pótadók, útadók és mezőgazdasági kamarai illetékek) terményben való fizetését a 2340/1946. ME sz. rendelettel (MK 1946. március 3.) előírt termény és élőállat beszolgáltatásra is javasolta kiterjeszteni. A földadó és a beszolgáltatás egybekapcsolását szükségesnek tartotta azért is, mert a kétféle terménymegterhelést túlzottnak találta, továbbá mert a beszolgáltatási kötelezettség nem vette figyelembe a termőhely minőségét, és az így kialakult aránytalanságon enyhíteni akart. A rendelettervezet számításba vette azokat a földbirtokokat is, amelyek búzát vagy földadókivetésre alkalmas más terményt nem termelhettek, így a földreform során az államkincstár részére juttatott erdőket, a törvényhatósági s a községi legeltetési területeket, a közforgalmi vasutak tulajdonát képező földadóköteles területeket, a vizitársulatok tulajdonát képező ingatlanokat s a 600 négyszögölnél kisebb földbirtokokat. Ez utóbbiak esetében lehetővé kívánta tenni az adó pénzbeni fizetését. Kérte a minisztertanács felhatalmazását, hogy az ilyen esetekben a búza árát a pénzügyminiszter határozhassa meg. Részletesen szabályozni kívánta azt, hogy a földadóból származó bevételből milyen százalékban részesüljön az állam, a helyi hatóság, a törvényhatósági útalap, a mezőgazdasági kamarák. Az előterjesztés bevezető része megemlítette, hogy a javaslat a közellátásügyi miniszterrel lefolytatott tárgyalás alapján készült, mégis a jegyzőkönyv mellett a közellátásügyi tárca részletes — főleg ugyan adminisztrációs kérdéseket érintő — észrevétele található. Elvi jellegű megállapítása volt viszont, hogy a tervezetnek az a része, amely a pénzügyminiszterre kívánta bízni a búzaár megállapítását, azt juttatta kifejezésre, mintha maga a kormány nem bízna a közelinek gondolt stabilizáció eredményességében. „Ilyen rendelkezést — írta a közellátásügyi miniszter — kiadni akkor, amikor a kormány az ország egész népétől feltétlen bizalmat vár az új valuta iránt, nem volna okszerű, mert lényegében és leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a kormány bizalmat kér az ország népétől az iránt, amiben maga sem bízik." Hangsúlyozta, hogy csak az általa javasolt módosítások elfogadása esetén járul hozzá a rendelet kiadásához. Lásd még a [34.] 117. sz. jegyzőkönyv 32. napirendi pontját. 788