Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

29. 1946. május 31. 37 [Gyöngyösi] Külügyminiszter előterjeszti a fontos érdekből külföldre utazó hivatalos kiküldöttek utazási engedély- és vízumnehézségeit. Javasolja a szolgálati útlevelek újból való bevezetését. [Rajk] Belügyminiszter: Nem tesz észrevételt az előterjesztés ellen, de lehetséges, hogy technikai nehézségek vannak, mert a megfelelő útlevélblanketták hiányoznak. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Talán megfelel az is, ha a rendes útlevélben feljegyeznék a szolgálati utazás jellegét. [Rajk] Belügyminiszter hozzájárul a javaslathoz. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

34 38 [Rajk] Belügyminiszter előterjeszti javaslatát az „egyes vallásos gyülekezetek felosztására vonatkozó hatósági rendelkezések hatálytalanítása és a feloszlatással kapcsolatos vagyonügyek ideiglenes rendezése" tárgyában. [Antall] Újjáépítési miniszter felhívja a belügyminiszter figyelmét arra, hogy az egyes szekták titkos fasiszta szervezeteket létesíthetnek. Dr. Balogh István államtitkár: Célszerű lenne azon szekták felsorolása, amelyek a rendelet alá esnek. [Rajk] Belügyminiszter nem tartja a maga részéről szükségesnek, mert kizárólag a hatóságok által elfogadott és engedélyezett szektákra vonatkozik a rendelet. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

35 34 A külügyminiszter szám nélküli előterjesztésében rámutatott arra, hogy az utazási engedélyek, vízumok stb. beszerzése sokféle korlátozás alá esett és hosszú ideig tartott, a SZEB-engedély beszerzése további időt vett igénybe. A legtöbb idegen külképviseletnek oly értelmű előírása is volt, hogy a vízum megadása előtt esetenként utasítást kellett kérnie az illetékes hazai hatóságától. Ez alól az utóbb említett szabály alól többnyire csak a diplomata és a szolgálati útlevelek tulajdonosai alkottak kivételt. Ezért javasolta az állami érdekből utazó, politikailag teljesen megbízható személyek utazása esetére a szolgálati útlevelek újbóli bevezetését. A nemzetközi jog — mint írta — a különleges mentességgel járó diplomata útlevelek és a rendes útlevelek között átmeneti formaként már régebb óta ismerte a szolgálati útlevelet, de Magyarországon csak a második világháború elején vezették be, amikor feltétlen kívánalommá vált, hogy a hivatalosan utazó közfunkcionáriusok élhessenek a nemzetközileg szokásos könnyítésekkel, anélkül, hogy diplomataútleveleket adtak volna az illetőknek. Felemlítette, hogy 1945 után tárgyalások folytak az útlevélügyekben illetékes Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium között, de a Belügyminisztérium — a megszállás körülményeire tekintettel — negatív álláspontot foglalt el. Kérte a belügyminisztert, hogy tegye újból megfontolás tárgyává a szolgálati útlevél újbóli bevezetésének lehetőségét. Lásd még az [57.] 140. sz. jegyzőkönyv 3. napirendi pontját. 35 Szám nélküli előterjesztésében a belügyminiszter előadta, hogy a minisztertanács 1946. február 15-én tartott ülésén ([5.] 88. sz. jegyzőkönyv 47. napirendi pont) elvileg hozzájárult 742