Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

28. 1946. május 24. különben hamarosan az fog bekövetkezni, hogy a régi nyugdíjasok az újaknál előnyösebb helyzetbe kerülnek. Kemény György [pénzügyi] államtitkár. Kiadta az utasítást a nyugdíj-osztály vezetőjének, hogy ezt a kérdést az Igazságügyminisztériummal tárgyalja le. Úgy tudja, hogy ez meg is történt, de az igazságügyi államtitkár elutasította azzal, hogy nem az ő feladata ez a kérdés. Pfeiffer Zoltán [igazságügyi] államtitkár. Eddig a jelenlegi nyugdíjszabályaink szerint intézték a nyugdíjakat. Akit pl. 8 évi szolgálat után elbocsátanak, annak csak végkielégítéshez van joga. Tehát, aki 9 és fél év után két évi végkielégítést kap, az tulajdonképpen még igen soká élvezi a nyugdíjat. így megbukik az egész szanálás, ha ilyen fizetés még két évig tart. Hogy mennyit tesz ki a nyugdíj, azt nem az igaz ságügyminiszter hivatott megszabni. A pénzügyminiszter még most sem tudja, hogy mennyi az 1938-as státus. így nem tudja egyensúlyba hozni a régi nyugdíjasokat a jelenlegi nyugdíjasokkal. A pénzügyminiszter hozzon egy egységes javaslatot, ami a jelenlegi nyugdíjasokat is szabályozza. Rákosi Mátyás államminiszter: Előzőleg már beszélt az igazságügyi államtitkárral, aki csak arra vállalkozik, hogy a pénzügyminiszter javaslatát jogi formulába önti. Principiális kérdések keletkeztek belőle. Ennélfogva kéri, hogy a pénzügyminiszter terjessze elő javaslatát, és a minisztertanács meg fogja állapítani azokat a jogi következményeket, amelyek egy ilyen tervezetből adódnak. Már az eredeti csökkentési törvény ad értékes útmutatásokat, hogyan kell a tényleg szolgáló tisztviselőkkel eljárni, ami annyit jelent, hogy a nyugdíjból végérvényesen, vagy átmenetileg ki kell zárni azokat, akik nyugdíj nélkül is meg tudnak élni, mert vagyonuk van, vagy aki két nyugdíjat húz. Egészen jól el tudja képzelni, hogy a csendőr nyugdíjánál igen radikálisak leszünk. A Horthyrendszer idején gyakori volt, hogy valaki elment nyugdíjba és aztán egy magáncégnél dupla annyi jövedelme származott. Annál is inkább fontos ez, mert az 50 millió pengő kiadásnak akkor 150 000 ember között kellene megoszlania, ami szétosztva igen kis összeget jelentene egy-egy ember számára. Különösen a felső kategóriákban kell leépíteni nyugdíjasokat, illetve köztisztviselőket. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter azt tapasztalja, hogy az igazságügyminisztériumi államtitkár minden egyes szanálási tervezetet elszabotál. Pfeiffer Zoltán [igazságügyi] államtitkár: Ez tévedés, mert éppen ő volt az, aki észrevételezte az olyan javaslatokat, amelyek [a] szanálással nem egyeztethetők össze. De az természetes, hogy ő csak a jogi megformulázásra hivatott és nem a nyugdíjak megállapítására. Minisztertanács felhívta a pénzügyminisztert, hogy a nyugdíjak szabályozására vonatkozó javaslatát az annak letárgyalására kitűzött 1946. május hó 28. napján tartandó minisztertanácson terjessze elő.

20 20 Lásd a [29.] 112. sz. jegyzőkönyv 46. napirendi pontját. 707