Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

25. 1946. május 14. Minisztertanács a 3. § szövegezését elfogadta azzal, hogy az első mondatba „előbbi §" szöveg után „9. pontja" szövegrész veendő fel.

17 Honvédelmi miniszter [képviseletében Sárkány államtitkár]: Alkotmányjogi szempontra tekintettel megfontolandónak tartja a 4. § (1) bekezdésének szövegével kapcsolatban azt, hogy helyes-e és nem összeférhetetlen-e a bizottságnakjavaslatot tevők között egymás mellett említem a miniszterelnököt és a Szakszervezeti Tanácsot, mert hiszen az említettek, mint javaslattevő szervnek képviselői, tagjai a bizottságnak.

18 E § (2) bekezdése első mondata után javasolja olyan rendelkezés felvételét, amely szerint az olyan alsóbb hatóságoknál, amelyeknél az illetékességük alá tartozó mezőgazdasági foglalkozásúak száma az ipari és értelmiségi foglalkozásúak számát meghaladja, a Szakszervezeti Tanács helyett ,,a Parasztszövetség delegáljon egy tagot az elbírálásra hivatott bizottságba."

19 Az (5) bekezdésnek azt a rendelkezését, amely a határozat indokolását mellőzni rendeli, az állampolgári jogok tekintetében a Magyarország államformájáról szóló 1946. 1. törvénycikkben is biztosított demokratikus elvekkel nem tartja összeegyeztethetőnek.

20 Ez az eljárás ellenkezik — a rendelet jogfosztó kihatása folytán igen közelfekvő — büntetőjogi eljárásnak azzal az alapvető elvével is, amely szerint a vádat a vádlottal közölni kell, a védelemre pedig lehetőséget kell biztosítani. Feltétlenül szükségesnek tartja tehát, hogy a szándékolt elbocsátás ténybeli indokai az alkalmazottal közöltessenek és a döntés előtt módjában álljon a vádak ellen védekezni. A (6) bekezdés második mondatában foglalt rendelkezés indokait nem ismeri. Ettől eltekintve, figyelemmel a 12. §-ban foglalt rendelkezésekre e mondatot teljesen feleslegesnek tartja.

21 Minthogy a végkielégítés célja az elbocsátott alkalmazott más élethivatás körében való elhelyezkedésének megkönnyítése a végkie17 A rendelettervezet §-tagolása megváltozott, mivel a 3. § csak arról intézkedett, hogy „a közszolgálati alkalmazott elbocsátásának Budapest területén az 1946. évi július hó 31. napjáig, másutt pedig az 1946. évi augusztus hó 31. napjáig van helye". 18 A 4. § a létszámcsökkentés előkészítését végző bizottságok összeállításával, azok tevékenységével foglalkozott. A bizottság elnökét a miniszterelnök, egy-egy tagját az illetékes miniszter és a Szakszervezeti Tanács jelölte ki. 19 Ezt a javaslatot nem vették figyelembe. 20 A 4. § (5)-a kimondta, hogy a bizottság által hozott határozat indoklást ugyan nem tartalmazhatott, de magában kellett foglalnia — a kiadott végső szöveg szerint — annak megjelölését, hogy az elbocsátás, illetőleg a végelbánás alá vonás a 2. § mely rendelkezésén alapult [lásd a 6. jegyzetet]. 21 Az eredeti jegyzőkönyvi szövegben minden bizonnyal elírás történt, mivel a (6) bekezdés helyett a 6. §-ra történt utalás - ezt a szerkesztés során kijavítottuk. A 4. § (6) bekezdésének második mondata a következőképpen szólt: „A 2. § (3) bekezdése [6. jegyzet] alapján a végelbánás alá vont közszolgálati alkalmazott azonban a határozat meghozatalát követő öt év eltelte után ügyének újabb elbírálását kérheti." A 12. §-ról lásd a 15. jegyzetet. 629