Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

24. 1946. május 10. A [24.] 107. sz. jegyzőkönyv a) melléklete a 62. napirendi ponthoz. MAGYAR KÖZELLÁTÁSÜGYI MINISZTÉRIUM Tárgy: A szakszervezetek és a Szakszervezeti Tanács jogállása 10 403/1946.KM.szám. A válasz alapjául szolgáló átirat száma: 25 895/1946.B.M.I. Magyar Belügyminiszter Úrnak, Budapest A hozzám küldött rendelettervezettel általánosságban egyetértek. Helyesnek tartom ugyanis, hogy a Szakszervezetek és a Szakszervezeti Tanács jogállása jogszabállyal rendeztessék. Ahhoz azonban, hogy a rendelettervezet minisztertanácsi ülésben tárgyalható legyen, véleményem szerint feltétlenül szükséges, hogy mind a Szakszervezeti Tanácsnak alapszabályait, mind az egyes szakszervezeteknek szánt úgynevezett „blanketta-alapszabályokat" be lehessen tekinteni. Rendkívül aggályosnak látnám ugyanis, ha az egyesületi életnek úgyszólván minden ágát felölelő, illetőleg minden más egyesületi életet kizáró szakszervezetek, úgyszintén a Szakszervezeti Tanács a hozzám küldött kormányrendeletben kapott egészen tág jogkör alapján úgy működhetnének, hogy alapszabályaikat a kormányhatóságnak bemutatni nem kötelesek. Nem világos például, hogy a tervezet 1. §-ának (2) bekezdése alapján szakszervezet létesítésének joga miképpen van a testi és értelmiségi munkások részére biztosítva; köteles-e a szakszervezet a nála jelentkező munkást tagjai közé felvenni; a demokratikus elvek kellően érvényre jutnak-e a Szakszervezeti Tanács megalakításánál és a Szakszervezeti Tanács szerveinek, nevezetesen az országos küldöttközgyűlés megalakításánál, elnökség megválasztásánál, országos választmány, titkárság, vármegyei, járási titkárok és helyi szakmaközi bizottságokban résztvevő személyek kijelölésénél. Nem tartom helytállónak a rendelettervezetnek azt az intézkedését, amely a Szakszervezeti Tanács részére az országos politikai pártok mindenkori jogállását biztosítja. A szakszervezetek éppúgy, mint a Szakszervezeti Tanács érdekképviseleti szerv, amelybe a jelenleg működő pártok tagjai egyaránt beléphetnek. Nem kétséges, hogy az ilyen körülmények között nem lenne egységes politikai célkitűzés megvalósítható, illetőleg a Szakszervezeti Tanács nem képviselhetné a tagok politikai pártállásának megfelelő felfogást ott, ahol a szóbanlévő jogállásával helyet foglalna. Utalok még arra is, hogy például 620