Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

20. 1946. április 23. [Ballá] Tájékoztatásügyi miniszter: Úgyis olyan kevés természeti erőnk van, hogy képtelenség sűríteni a lakosságot. [Nagy] Miniszterelnök: Most képtelenség, de hajói fejlődik Magyarország 20 év múlva el is bír 120 embert egy négyzetkilométerre. [Keresztury] Vallás- és közoktatásügyi miniszter: A vita eredménytelensége abból ered, hogy három olyan szempont keveredik össze, amit külön kell felvetni. A kérdésnek van morális oldala, s ezt ugyanolyan illúziómentesen kell bírálni, mint a többit. Vannak bizonyos tételek, amelyeket elfogadni lehet morálisan, de vállalni és felajánlani nem lehet. Tehát mi elfogadhatunk egy ilyen békét, de nem ajánlhatjuk fel a területekről való önkéntes lemondást, mert egy bizonyos fokú nyugtalansággal találjuk majd magunkat szemben. A második a reálpolitika kérdése. Természetesen igaza van Rákosi államminiszternek, számolni kell azzal, hogy nekünk a békét elő fogják írni, miután elvesztettük a háborút. De itt is ketté kell választani a kérdést. A harmadik részlet [a] magyar kisebbség helyzete és a területi kérdés. Nem lehet józanul elgondolni, hogy azok a területek, amelyek színtiszta magyar vidékek, mind visszakerüljenek. De erkölcsi kötelességünk, hogy róluk gondoskodjunk. Tehát a területi engedményeket, vagyis a magyar álláspontot nem követelés formájában, hanem morális elvi formában mégis le kellene szögezni. Mi szakítottunk minden olyan reakciós törekvéssel, ami káros és indokolatlan volt, de igazságosnak tartjuk azt, hogy azoknak a területeknek, amelyek a magyar határokkal közvetlen kapcsolatos néprajzi területek, minden követelés nélküli hovatartozását leszögezzük. Talán kívánság formájában is fel kell vetni a területi megoldást, azonban véleménye szerint mégis a nagyhatalmak döntésére kell bízni. Szakasits Árpád államminiszter: Nagyjában mégiscsak tisztázódott az a kérdés, hogy mivel mehetünk a békekonferencia elé. Ki kell hagyni az olyan érveket, hogy ki bűnösebb, mert mi ezt eldönteni nem vagyunk illetékesek. Ki kell hagyni azt, hogy minden zárt tömbben élő magyar területet visszakívánunk. Ezzel csakugyan éppen az ellenkezőjét érnénk el, mert megfontolandó az, amit Moszkvában tanácsoltak, hogy csökkentsük ellenségeink számát. Jugoszláviánál nincs vita, csak Csehszlovákiánál. Ha az állampolgári jogokat sikerülne érvényesíteni, ez a vita is lezárulna. Romániával szemben megvan a lehetőség, hogy területet kapjunk vissza. A békeelőkészítés nem utolsó stációja a moszkvai út. A delegáció eredményesen járt, a felelős tényezők nem hanyagolják el ezt a kérdést és ha valamiképpen javultak az Auspicium-ok, az ennek köszönhető. Mi nem tudunk elszakadni attól az időtől, amiben élünk. A határkérdésnek lényegesen kisebb jelentősége van, mint az etnikai fejlődésnek. Ha mégis ragaszkodni kell álláspontunkhoz, akkor ez tisztán és kizárólag reális alapon történjék. A kisebbségi kérdés a másik, ami túlságosan megnőtt a szemünkben. Az egyetlen garancia ebben a kérdésben a magyar demokrácia. Ha ez tiszta lesz, akkor biztosítva lesz a nemzetiségi kérdés is. A horthyizmus 530