Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

16. 1946. április 5. 43 Iparügyi miniszter [képviseletében Kelemen államtitkár] előterjeszti javaslatát az egyes ipari és kereskedelmi vállalatokhoz kormánymegbízott kirendelése tárgyában. [Gordon] Pénzügyminiszter kéri ezt az előterjesztést a napirendről levenni. [Bárányos] Közellátásügyi miniszter: Megvitatandó, hogy minden állami megrendelésnél kiküldhető-e a felügyelő. Határt kell szabni, mert minden kis megrendelésnél nem alkalmazható kormánymegbízott. Balogh István [államtitkár]: A megbízott fizetése nem lehet magasabb a W. fizetési osztálynál, mert lehetetlen, hogy egy kirendelt kormánymegbízottnak magasabb legyen a fizetése, mint a miniszterelnöknek. [Gordon] Pénzügyminiszter: A szakembert meg kell fizetni, és ellenkező esetben nem fogunk megfelelő munkaerőt kapni. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Az előterjesztés levételéhez hozzájárul abban az esetben, ha azt a legközelebbi minisztertanácson újból előterjesztik. Iparügyi miniszter [képviseletében Kelemen államtitkár] előterjesztését a napirendről leveszi. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

43 elsőként kibocsátott rendelettel. Lásd a 4080/1946. ME sz. rendeletet (MK 1946. április 12.) és a 27 300/1946. Ip.M. sz. rendeletet (MK 1946. április 12.), amely utóbbi újból szabályozta a gyapjú zár alá vételét, forgalmát, igénybevételét és szállítását. 43 Az előterjesztés nincs a jegyzőkönyv mellett, megtalálható viszont a kérdést ismételten tárgyaló [21.] 104. sz. jegyzőkönyv 34. napirendjéhez tartozó iratok között. Ez a 21 886/1946.Ip.M. sz., először itt napirendre tűzött előterjesztés indoklásként előadta a következőket: "Országunk jelenlegi egészségtelen gazdasági állapota folytán ipari életünk terén sajátságos jelenség észlelhető: Az ipari termelés fenntartása, kapacitásának fokozása szinte kizárólag állami feladattá lett, az iparvállalatok tőkeszükségletének állami hitelek formájában történő fedezése, a nyersanyag és üzemanyagszükségletnek kényszergazdálkodás és külföldi behozatal útján való biztosítása, a szükséges munkaerőknek rendelkezésre bocsátása és élelemmel és közszükségleti cikkekel ellátása csakúgy a kormány feladata lett, mint az újjáépítési és jóvátételi célokra tett állami megrendelésekkel az ipar foglalkoztatottságának biztosítása. S ugyanakkor, mikor az ipari termelés terén az iniciativa szinte teljesen a kormány kezébe került — és kellett is, hogy kerüljön, mert a magánvállalkozás oldalán alig észlelhető annak jele, hogy iparvállalataink saját erejükből képesek lennének az ország újjáépítésébe bekapcsolódni, — másrészről meg kell állapítani, hogy a kormánynak nem áll rendelkezésére megfelelő eszköz, amelynek birtokában a vállalatok ügyvezetését megvizsgálhassa, belső összefüggéseket felismerhesse s a közgazdaság életére esetleg súlyos kárt jelentő intézkedéseket idejekorán, közhatósági beavatkozással meghiúsítsa." Ezt az ellentmondást javasolta feloldani a kormányrendelettel, melyben javasolta, hogy olyan ipari, bánya- és kohóvállalatokhoz, valamint közhasználatú villamosművekhez, amelyekben az államkincstár részvénytőke vagy beruházási hitel formájában nagyobb érdekeltséggel bír, valamint az állami megrendeléseket végző vállalatokhoz kormánymegbízottat rendeljenek ki. A jelen jegyzőkönyv mellett egy miniszterelnökségi feljegyzés is szerepel, amely egyrészt azt a javaslatot tartalmazza, hogy a rendelettervezet 1. §-ának (1) bekezdésében az "iparügyi miniszter" szavak helyébe a "kormány" szó kerüljön - úgy értve, hogy ne az iparügyi miniszter, hanem 455