Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

15. 1946. április 1. az általános rendelkezés a R. 14., illetőleg 15. §-a

41 alá eső társtulajdonosra méltánytalan lehet, biztosítani kellett tehát az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak azt a jogot, hogy a tulajdoni arányt — a 100 kataszteri holdon felül mentesített ingatlanrészre — annak javára, akire tekintettel a mentesítés történt, az általános rendelkezéstől eltérően is megállapíthassa. Amint már erre előbb is utaltam, a községi földigénylő bizottságok a javaslat 22. §-ában megjelölt ingatlanokat sok esetben teljesen kiosztották, azokra a birtoklevelet kiadták, ennélfogva az ingatlanokat a juttatottaktól akkor sem lehetne visszavenni, ha a társtulajdonosok, társbirtokosok igényjogosultsága a fentiek szerint meg is állapíttatnék, szükség van tehát annak kimondására, hogy a társtulajdonosi hányadok a R. 12. § utolsó bekezdésének

42 alkalmazása szempontjából összeszámítandók. Ezzel kapcsolatban azt is ki kellett mondani a javaslatban, hogy a kiosztott ingatlanokra vonatkozóan a 19. és 20. §-ban foglalt rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók. A földreform gazdasági megalapozása jórészt a földmíves-szövetkezeteken nyugszik, ezeknek megerősítése fontos gazdasági érdek. E végből a R. 29. §-át

43 a javaslat 23. §-a akként módosítja, hogy azokban a községekben, ahol legeltetési társulat van, ahol tehát a régi kisbirtokosok legelővel rendelkeznek, az igénybe vett legelőt a földmíves-szövetkezetek tulajdonába kell adni. Meg kell jegyeznem, hogy a 131 000/1945. FM számű rendelet

44 értelmében a szövetkezeti tulajdonba jutó legelőt a szövetkezet összes tagjai — tehát a régi gazdák is — használhatják. Az ország egyes részeiben a korábbi birtokpolitikai rendelkezések folytán, de a földbirtokosok szabad elhatározásából is, nagyobb területek haszonbérletként kisemberek kezére kerültek. Ezek a haszonbérletek apáról fiúra szálltak, azokon a kishaszonbérlők igen gyakran épületeket is emeltek, szőlőt és gyümölcsöst telepítettek s csak a földtulajdonos ellenállásán múlt az, hogy ezeket az ingatlanokat a kishaszonbérlők tulajdonul meg nem szerezhették. A földreform során ezek az ingatlanok megváltás alá kerültek és kiosztás tárgyát képezték. Méltányosnak látszik, hogy azok a kishaszonbérlők, akik ezeken az ingatlanokon már hosszabb idő óta gazdálkodnak s akik ezt az ingatlant bizo41 A 600/1945. ME sz. rendelet 14. §-áról lásd e jegyzőkönyv 8. jegyzetét, a 15. §-áról pedig a 39. jegyzetét. 42 Lásd a jelen jegyzőkönyv 37. jegyzeténél a bekezdés elejét, a főszöveg szó szerint idézte a 600/1945. ME sz. rendelet 12. §-ának utolsó bekezdését. 43 A 600/1945. ME sz. rendelet 29. §-a azt mondta ki, hogy az igénybe vett legelőket a község tulajdonába kellett adni, sőt hogy a község legelőterületét, ahol szükség volt rá és lehetséges volt, ki kellett egészíteni. Szólt viszont arról is, hogy ahol a legelőterület a szükségletet meghaladta és művelésre átalakítható volt, amennyiben a kiosztható szántóföld kevésnek bizonyult, a szükségtelen legelőt az igényjogosultaknak ki lehetett osztani. 44 A 131 000/1945. FM sz. rendelet (MK 1945. szeptember 18.) a fóldmíves-szövetkezetekről intézkedett. 431