Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

13. 1946. március 29. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

68 52 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát a szeszesital forgalmi illetéke tárgyában. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

69 53 [Gordon] Pénzügyminiszter előterjeszti javaslatát újabb „U" sorozatú kincstári jegykölcsön felvétele tárgyában. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult.

70 68 A 860/1946./P.M.XIII. sz. előterjesztésében a miniszter visszanyúlt az 1868. évi XTV. tc.-vel törvényesített dohányjövedéki szabályokhoz, illetve az 1876. évi IV. és az 1887. évi XLIV. tc.-hez, amelyek alapján a belföldön fogyasztásra került dohánygyártmányok után fogyasztási illetéket, a külföldi dohánygyártmányok után pedig a behozatal alkalmával engedélyilletéket kellett fizetni. Rámutatott arra, hogy a behozatali dohány-engedélyilleték már bevételi szempontból sem volt elhanyagolható, de tulajdonképpeni célja a hazai dohányjövedék gyártmányainak védelmét célozta a külföldi dohányáru versenyével szemben. A Dohányjövedék által forgalomba hozott gyártmányok eladási árában a fogyasztási illeték már benne foglaltatott - így csak a kihágási ügyekkel kapcsolatos pénzbüntetés kiszabása szempontjából volt jelentősége. Jelezte, hogy a pénz romlása következtében ismételten felemelte a dohánygyártmányok árát. Az illetéktételeket folytonos emelés helyett adópengőben javasolta megállapítani, mégpedig az akkor érvényben volt tételeknek a hússzorosára emeléséhez kért hozzájárulást, hogy az illetékösszegek és a dohányárak korábbi egyensúlya megközelítően helyreálljon. A dohányjövedéki pénzbüntetések és pénzbírságok mértékét is adópengőben javasolta meghatározni. Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete. Lásd a 3580/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. március 31. 69 A 236 213/1945. p.M.XV. sz. előterjesztésében a miniszter hangsúlyozta, hogy szakítva az állami italmérési jövedékről szóló 1921. évi IV. te. előírásaival — amelyek alapján az itaimérési jogosítványok jellege szerint háromféle módon kellett illetéket fizetni — egységes szeszesital forgalmi illetéket javasolt bevezetni. Az új rendelkezés az említett osztálybasorolás mellőzésével a ténylegesen kimért szeszesitalok hektoliter mennyisége után javasolta kivetni az illetéket, csupán a nagyobb forgalmú luxusüzletekre kívánt nagyobb illetéket megállapítani. A rendelettervezet a fizetendő illeték tételeit a forgalom nagyságához és az üzletek minőségéhez képest progresszív alapon állapította meg, az 1942. évi kivetésnél alapul vett összegeket az 1946. január l-jén érvényben volt italáraknak megfelelően Budapesten 20 000-, más városokban 15 000-, míg községekben 10 000-szeresére, illetve nagybani eladások esetében 50 000-szeresére emelte fel és adópengőben határozta meg. Az előterjesztés mellett megtalálható a rendelet tervezete. Lásd a 3550/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. március 31. 70 1059/1946. p.M.IV.a. sz. előterjesztésében a miniszter a belső állami élet pénzszükségletének fedezésére 100 billió pengő összegű kölcsön felvételét javasolta. A kölcsönről a Pénzintézeti Központtal, az Országos Földhitelintézettel és az Országos Központi Hitelszövetkezettel folytatott tárgyalást. A kölcsönt — a korábbiakhoz hasonlóan — 3 1/8%-kal kamatozó, három havi lejáratú kincstárijegyek ellenében kívánta felvenni, azzal, hogy az intézetek tőketörlesztés nélkül három ízben, mindenkor további 3-3 hóra megújítják. A Magyar Nemzeti Bank — az ilyen irányú 386