Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

13. 1946. március 29. juk javítani a kétségtelenül igen megromlott jó viszonyt, javasolja, hogy többet mondjunk annál, hogy „helyesnek tartja". Ugyancsak Jugoszláviával kapcsolatban fel kell vetni Trieszt kérdését.

10 Ez is egy gesztus lesz, hogy támogatjuk Jugoszláviát a trieszti kérdésben s ez világos megnyilvánulása annak, hogy Magyarország egy ilyen gesztussal tud jóvátenni valamit. - Az elhurcolt javaknál fel kell mutatni, hogy bár hálásak vagyunk, de meg kell mondani, hogy a visszaadott értékek nem kielégítők. A hajók pl. egyáltalán nincsenek érintve. Az egész visszajuttatás nem komoly dolog, úgyhogy a megköszönés mellett hangsúlyozni kell, hogy a döntő rész még nincs a visszaadottak kategóriájában. Meg kell említem valamilyen formában az április 4-ei ünnepségeket a felszabadulással kapcsolatban. A Kisgazdapárt széles rétegeiben el van terjedve az a nézet, hogy az, amit a miniszterelnök úr március 12-én közölt a koalíció több pártjával, arra nem volt nagy szükség. Lényegében ez kívülről való nyomás eredménye volt. Ez minden vonatkozásban bajokat fog okozni, mert semmiféle párt nem szereti, ha presszionálják. [Nagy] Miniszterelnök: Semmiféle párt nem szereti a vereséget. Rákosi Mátyás államminiszter: Semmiféle párt nem szereti, ha kívülről olyan dolgokat kényszerítenek rá, amiről nincs meggyőződve.

11 Szakasits Árpád államminiszter: Végre már fel kell vetni ezt a rendkívül fontos problémát a jugoszláv kérdéssel kapcsolatban Trieszt kérdését. Trieszt nem csak jugoszláv kérdés, hanem a délkelet felé elzárt kapu. Cicmillel beszélt a kérdésről és ők nagy örömmel látták ezt a megoldást. Trieszt nemzetközi kikötő kell, hogy legyen. [Gero] Közlekedésügyi miniszter: Más véleményen van. Trieszt ne legyen nemzetközi kikötő, csak a Jugoszláviával barátságos államok egyezzenek meg a szabad kikötőhöz való kijutásban. a Budapesten felállítani tervezett Közép- és Délkelet Európai Hivatal tervét. (MOL XIX-A-1-e IX. 3.d. 53-60. pp.) Nincs kizárva, hogy ekkor még a Szovjetunió sem döntötte el, hogy a kelet-európai államokat milyen rendszerben kapcsolja magához. 1947 után azonban az ilyen tervek lekerültek a napirendről. 10 Az I. világháború után Trieszt Olaszországhoz tartozott. 1943-ban azonban a németek megszállták. 1945 májusában angol-amerikai és jugoszláv alakulatok foglalták el. Északi részéből az angol-amerikai A., déli részéből a jugoszláv B. megszállási övezet alakult ki. Az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés nem döntötte el a város hovatartozásának sorsát: megalakította a semleges és demilitarizált Trieszt Szabad Területet. Ez azonban a jugoszláv-olasz ellentétek miatt ténylegesen nem működött. 1954-ben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország és Jugoszlávia megállapodása alapján az A. övezetet Olaszországhoz, a B. övezetet Jugoszláviához csatolták. Az A. övezetet egyébként szabad kikötővé nyilvánították. 11 Lásd a [9.] 92. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pontját és a 3. jegyzetét. Rákosi feltehetőleg azt kívánta, hogy Nagy Ferenc részletesen szóljon az éppen lezárult belpolitikai válságról. 364