Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008
12. 1946. március 22. hajózási tervezet olyan stádiumba jutott, hogy ezeknek az egyezményeknek az anyaga tulajdonképpen az elfogadhatóság állapotába került. Miután van egykét olyan kérdés, amit meg kell vitatni, azt határozza el a minisztertanács, hogy a repülési és [a] hajózási tervezetet elvben elfogadja és a mai nap folyamán tárgyalási lehetőség nyílik s közben majd tisztázzák a még függőben lévő kérdéseket. Ami az olaj és bauxit tárgyalását illeti, azok ma már szintén olyan stádiumban vannak, hogy az anyag minisztertanács elé terjeszthető, de még nincs teljesen befejezve. Megnyugtatásul annyit mondhat, hogy ma délelőtt érdeklődött az olaj elnökétől, orosz részről, aki kijelentette, hogy semmi akadálya sem áll fenn a javaslatok alapján a tárgyalások lefolytatására. 59 [sic!] 59 Előzményéről lásd a [6.] 89. sz. jegyzőkönyv 6. napirendi pontját és a) mellékletét. A szovjet-magyar légiforgalmi egyezményről lásd a [10.] 93. sz. jegyzőkönyv 8. napirendi pontját és jegyzetét. A szovjet-magyar hajózási egyezmény és a hozzátartozó iratok tervezete megtalálható a jelen jegyzőkönyv mellett. Ez a két tervezet szerkezetében, felépítésében, szóhasználatában jórészt megegyezett egymással. Lényegesebb eltérést jelentett a hajózási egyezmény tekintetében az, hogy míg magyar részről csak a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MFTR), szovjet részről a Szovjet Dunai Állami Gőzhajózás, a Feketetengeri Állami Teher- és Személyszállítási Gőzhajózás, a „Szovfracht" Összövetségi Tröszt és a „Juzsnistransz" Közlekedési és Szállítmányozási Iroda volt tervbevéve alapító vállalatként. Az egyezménytervezet melléklete szerint - szovjet részről 5 vontatóhajót, 1 személyszállító hajót, 18 áruszállítóhajót és 4 tartályhajót, összesen 15 144 tonna hordképességgel kívántak bevinni a társaságba, valamint a korábban német tulajdonban volt pécsi szénvállalatot. Magyar részről 3 vontatóhajó, 1 áruszállító géphajó és 12 áruszállító uszályhajó, összesen 5495 tonna hordképességgel, továbbá 18 hajójavító műhely, 12 hazai, osztrák, illetve német területen lévő raktár, 12 épület, 4 be nem épített, részben külföldi, ingatlan és négy kikötői berendezési tárgy szerepelt a tervben. Ezen kívül egy külön mellékletben szerepelt az a szovjet igény, hogy a Csepeli Szabadkikötő raktárait, lakóházait, berendezéseit, gépeit, bérbe adott területeit, az ezekhez fűződött jogokat is vigye be a magyar fél a közös vállalatba. A hajózási egyezménytervezet mellett található egy külön jegyzőkönyv, amely egyrészt arról szól, hogy a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság 3 éven belül beszünteti a működését, másrészt, hogy a Linzben lévő magyar hajók és a Duna-Tengerhajózási Rt. (DTRT) hajói visszaérkezésük után átadandók lesznek a közös vállalatnak, harmadrészt, hogy a magyar kormány vállalja a felelősséget a közös vállalatba magyar részről bevitt vagyontárgyakkal kapcsolatban felmerülő igényekkel szemben, negyedrészt pedig kimondta, hogy a közös vállalat munkatársai minden korlátozás nélkül egyaránt lehettek magyar vagy szovjet állampolgárok. Az egyezménytervet mellett található továbbá I. Szemicsanov vezérőrnagy saját kezűleg aláírt, 1946. március 22-én kelt, Gordon pénzügyminiszterhez intézett orosz nyelvű levele - és ennek magyar fordítása. A levél szövege a következő: „Miniszter Úr! F. évi március 21-én kelt levelével kapcsolatban a következőket van szerencsém közölni. Magától értetődik, hogy a SzovjetMagyar Hajózási Társaság alakítására vonatkozó Egyezmény megkötése nem érinti az említett Társaságnak bérbeadandó Csepeli Kikötő szabadkikötői kialakult jellegét (rezsim). Úgy gondolom, hogy ez kimerítő magyarázat a Miniszter Úr által felhozott kérdésre. Fogadja Miniszter Úr mély tiszteletem nyilvánítását." A légiforgalmi és a hajózási társaság tervezetének további vitájáról — ahol a Csepeli Szabadkikötő kérdése ismételten előtérbe került — lásd a [14.] 97. sz. jegyzőkönyvet. A hajózási társaság alapszabályait a 4730/1946. ME sz. rendeletként (MK 1946. május 4.) közreadták. 352