Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

12. 1946. március 22. uniótól eddig 8 millió dollár értékben érkeztek áruk 24 millió dollár értékben pedig útban van. A jegyzékből kitűnik, hogy a magyar kormány részéről nem történtek meg azok az intézkedések, amelyek a szerződésben vállalt kötelezettségnek megfeleltek volna. A gyárak nem teljesítették a kötelezettségeket, amelyeket a Gazdasági Főtanács előírt. Az már világos, hogy a textilgyárak képtelenek szállítani 1947. március 31-éig, holott az eredeti határidő 1946. december 31. lett volna. A gyárak kérelme most az, hogy a határidő hosszabbíttassék meg 1947. június 30-áig. Ezzel a határidő-kitolással a gyárak zsarolnak.

48 Eleinte az lett megállapítva, hogy a legyártott áruból 50% megy a Szovjetuniónak, 25% az államé és 25% kerül szabadforgalomba. A miniszterelnökkel folytatott tárgyalás után megállapodás történt arra nézve, hogy a magyar állam csak 20%-ot tart fenn magának és 30% kerül szabadforgalomba. A szovjet kormánytól a megkötött szerződés revízióját kellene kérni, erre a szerződés 8-dik pontja módot is nyújtana, mert vegyes bizottságok kiküldését teszi lehetővé. Ez lenne hivatott arra, hogy megállapítsa, miért nem tud a kormány kötelezettségének eleget tenni és mi lenne az a határidő, amely megfelelne. Az ipar tudna 1946. december 31-éig teljesíteni, ha semmi áru nem fordíttatnék te a textilbérmunka kérdését, amelyre, mint mondta, még vissza fognak térni. Kérte, hogy a Magyarországra irányuló szállítások folytatódjanak „annál is inkább — hangsúlyozta —, mert a Szovjetunióból jövő anyagok jórészt a jóvátételi szállítások teljesítésére és gazdasági életünk talpraállítása céljából múlhatatlanul szükségesek". Jelezte végül, hogy az árucsereprogram részletes — havonkénti ütemezést is tartalmazó — kidolgozására felszólította a magyar kereskedelemügyi minisztert. (MOL XLX-A-1-j 1946-VHI-2141) 48 A magyar textilipar helyzetét a Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének 1946. február 21-én kelt, a miniszterelnökhöz intézett levele világította meg. E szerint az orosz- magyar árucsereegyezményben foglaltak alapján az iparnak 3 millió kg fonalat és kb. 56 millió méter pamutárut kellett volna 1946 december végéig, legfeljebb 1947. március 31-éig szállítania, a kormány utasítása alapján azonban termelésének csak 50%-át fordíthatta erre, a további 50%-át a közellátásügyi miniszter csereakciója számára és a termelés fenntartásához szükséges pénzeszközök előteremtésére kellett biztosítania. Ezen kívül a kollektív szerződésekkel felemelt munkabérek mellett természetbeni juttatásokat kellett nyújtania a munkásoknak és a tisztviselőknek. Nem utolsó sorban az ipar az infláció folytán nem pénzt, hanem pamutot kényszerült elfogadni fizetésül a kormányzattól. Hangsúlyozta a levél, hogy ugyanakkor nem kaptak megfelelő minőségű és mennyiségű szenet, ezen kívül festékanyagot kellett volna behozniuk Svájcból, de nem engedélyezték a hatóságok hogy megbízottaik kiutazzanak ez ügyben. Megemlítette azt is, hogy az 1945 augusztusában kötött egyezmény végrehajtásának részletes tervét csak 1946 januárjában ismertették meg velük az orosz kiküldöttek. Kérdésként vetették fel, hogy a kormány által kötött egyezmény végrehajtását a textilipar képviselőiként szükséges-e az ő részükről aláírni. (MOL XIX-A-10-XXXI-1121-1122. pp.) A Nemzetközi Textilipari és Kereskedelmi Rt. 1946. március 12-én egyébként arról tájékoztatta a Gazdasági Főtanácsot, hogy az orosz megbízottak által részükre átadott szerződéstervezet olyan előírást tartalmazott, hogy a fonal és készáru negyedévi szállítási határidő be nem tartása esetén minden napi késedelemért 0,1%, 20 napnál tovább tartó késedelem esetén pedig a leszállítandó mennyiség értékének 1%-át tartozik a magyar ipar büntetésként fizetni. A levél hangsúlyozta, hogy ez a textilipari vállalatok tönkretételét okozná, kérte ezért ismét a határidő meghosszabbítását és az említett két pont alóli mentesítést. (MOL XTX-A-lO-XXXI-1132-1133. pp.) 344