Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)
Az új kormány megalakítása, szervei, vezető személyiségei 10
Bevezetés A fentieken kívül államtitkári rangú vezetője, kormánybiztosa volt a Legfőbb Állami Számvevőszéknek (dr. Wemneszky Karoly), a Legfőbb Államügyészségnek, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, illetve az Országos Építésügyi Kormánybiztosságnak (Fischer József), továbbá az állami ellenőrzés kiterjesztése révén a Magyar Nemzeti Banknak, a Magyar Allamrendőrségnek, a Szénügyek Kormánybiztosságának 45 és hasonló rangban volt a Központi Statisztikai Hivatal elnöke (dr. Elekes Dezső) is. 45 A Legfelsőbb Állami Számvevőszék az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. te. s az 1902. évi III. te. alapján működött. Feladata volt az államháztartás legfelsőbb pénzügyi ellenőrzése, a számviteli rend s a költségvetés összhangjának biztosítása. A Legfőbb Államügyészséget 1871-ben szervezték meg; fő feladata a büntetőeljárással kapcsolatosan a közvád képviselete volt. A kormányzat szerveként működött és az igazságügyminiszternek volt alárendelve. A pártállam idején a Legfelsőbb Bíróság mellett működött s a szocialista törvényesség legfőbb őreként tevékenykedett. A legfőbb ügyészt az országgyűlés választotta 6 évre. A legfőbb ügyész tanácskozási joggal részt vehetett az országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács ülésein. A Magyar Nemzeti Bank 1924-ben mint bankjegykibocsátó pénzintézet alakult. 1931-től a devizagazdálkodás központi irányítását is ellátta. A bankjegykibocsátás mellett feladata az állam, az állami szervek, vállalatok szabad pénzkészleteinek összegyűjtése, részükre számlák vezetése és fizetéseik lebonyolítása, hitelek nyújtása, az ország valuta és devizakészletének kezelése. Élén ebben az időben elnökként Kárász Artúr, illetve Oltványi Imre állt. Kárász Artúr (1907-1992) közgazdász. 1925-1930-ban Párizsban vasúti munkás. 1931-től a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottja, 1945-1946-ban a bank elnöke. 1946-ban a párizsi magyar békedelegációhoz kinevezett gazdasági főmegbízott. 1947-től 1948-ig a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanára. 1949-től gazdasági szakértőként több országban dolgozott. 1968-1972ben Párizsban a Világbank európai igazgatója. Oltványi (Artinger) Imre (1893-1963) műtörténész, közgazdász. 1931-től a Kisgazdapárt tagja. 1938-tól 1944-ig a Magyar Jelzálog-Hitelbank Rt. ügyvezető igazgatója. 1945. áprilisától augusztus 11-éig az Országos Gazdasági Tanács elnöke. 1945. július 21-étől november 15-éig pénzügyminiszter, majd a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Tagja volt a budapesti nemzeti bizottságnak s a Nemzetgyűlésnek. 1947-1948-ban berni követ. 1948-tól 1950-ig a Magyar Nemzeti Múzeum elnöke, 1950-1952-ben a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. A széntermelés biztosítása és fokozása, valamint a szénelosztás tervszerű megszervezése és végrehajtása végett nevezték ki a széngazdálkodás kormánybiztosát (10 000/1945. ME rendelet, MK 1945. október 26.). A kormánybiztos Alliquander Ödön lett, aki korábban évtizedeken át részt vett a széntermelés miniszteriális irányításában. A kormánybiztosság bárkit adatszolgáltatásra kötelezhetett, betekinthetett a vállalati nyilvántartásokba, új feltárásokra kötelezhette a bányákat, gondoskodott a bányászok ellátásáról, a szén elosztásáról. Javaslattevő szervként mellé Széngazdálkodási Tanácsot szerveztek. Különböző más szervek is jelentős szerephez jutottak a széngazdálkodás terén, így a Gazdasági Főtanács, az Államosítási Főmegbízotti Hivatal, az Iparügyi Minisztérium megfelelő ügyosztálya. A Széngazdálkodási Kormánybiztosság szerepe mindezek folytán fokozatosan háttérbe szorult. (Erdmann Gyula, Pető Iván: A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977., 39-48. pp.) A Magyar Államrendőrség országos főkapitánya dr. Balassa Gyula, a vidéki főkapitány pedig 1946 júliusáig Zsarnay Kálmán, majd Komáromy László volt. 30
