Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

6. 1946. február 22. [55] 54 [Nagy] Miniszterelnök visszaérkezik és átveszi a minisztertanács vezetését. Bejelenti, hogy a tegnapi Szabadságban megjelent egy cikk, amely szerint a csehszlovák minisztertanács, a prágai sajtó közlése szerint foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy az áttelepítés után ottmaradó magyarokat Morvaországba kell a németek helyébe letelepíteni. Ha ez így van, akkor meggondolandó az egész egyezmény aláírása. [Gyöngyösi] Külügyminiszter: Át fogja tanulmányozni a kérdést. Hogy a prágai minisztertanács milyen állást foglal a magyarok tekintetében, az nem tartozik a mi kompetenciánkba, mert mi csak a lakosságcsere kérdésével foglalkoztunk. Megígérték a csehek, hogy mindaddig, amíg végleges döntés nem történik, addig a kiutasításokat és a belső áttelepítéseket felfüggesztik. Ez ugyan nincs az egyezményben, de a tárgyalás jegyzőkönyvében benne van. Azonban megmondja őszintén, hogy ebben a zárójegyzékben kifejezésre jutott, hogy a végleges megosztást illetően a tárgyalásokat majd folytatjuk, tehát nincs kizárva, hogy a csehszlovák kormány most azzal fog jönni, járuljunk hozzá, a visszamaradó magyaroknak a belső Morvaországba való áttelepítéséhez. Megállapítja, hogy ez már bizonyos fokú haladás azzal az állásfoglalással szemben, amikor mindenkit ki akartak telepíteni. Minisztertanács a bejelentést tudomásul vette.

36 36 A Szabadság 1946. február 22-ei számában az első oldalon jelentette, hogy „Négyszázezer szlovákiai magyart Morvaországba akarnak telepíteni." A cikk jelezte, hogy a csehszlovák kormány mindazon magyarok áttelepítését tervezte, akiket a csereakció keretében nem tudtak Magyarországra áttenni. Megemlítette a közlemény, hogy a németek, a magyarok és a „hazaárulók" vagyonának elkobzásáról is tárgyalt a prágai kormány. A csehszlovákiai magyarok áttelepítésére, szétszórására, szlovákizálására irányuló törekvések részleges eredményeit, valamint a béketárgyalások tendenciáját látva, valójában csak 1946 augusztusában döntött a cseh és a szlovák nemzeti szervek tanácskozása a kérdés egy más irányú megközelítéséről. A munkakötelezettségről kiadott 88/1945. sz. elnöki dekrétumra hivatkozással ezt követően adták ki a 129/1946. számú törvényt. A Csehszlovák Köztársaság újjáépítésének szükségletére hivatkozással valóságos hadjárat indult a magyarlakta területek ellen. Tulajdonképpen 1946. november 19-én indult az akció. Pontos tervek szerint katonai egységek zártak körül egy vagy két falut, majd az előre elkészített névjegyzék alapján felszólították az elszállítandó családokat a csomagolásra. A kijelöltekkel közölték, hogy el kell hagyniok addigi lakóhelyüket, ingatlanuk, állatállományuk és mezőgazdasági fölszerelésük elkobzásra kerül. Jogorvoslatra nem volt lehetőség. Szigorú őrizet mellett szállították a családokat Csehországba. Az akció 99 napig tartott. 1947. február 25-én ért véget. (Janics Kálmán: A hontalanság évei. Illyés Gyula előszavával. München, 1979., A deportálás c. fejezet. 225-249. pp.) Nagy Ferenc aggodalmai tehát jogosak voltak — annál meglepőbbek Gyöngyösi János külügyminiszter „megnyugtató" — az általa feltehetően hírverésnek minősített újságcikkben a „kedvező" fordulat felfedezése. 187