Szűcs László: Nagy Ferenc első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei A. kötet 1946. február 5. - 1946. július 19. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 38. Budapest, 2003)

Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1-40. jegyzőkönyv (1946. február 5.-1946. július 19.) 75-1008

6. 1946. február 22. [13] 12 [Ries] Igazságügyminiszter előterjeszti javaslatát a kisajátítási jog engedélyezését szabályozó rendelkezések kiegészítése tárgyában. Az orosz hatóságok szeretnék megvenni a Bajza utca sarkán lévő Széchenyi-palotát. A tulajdonosok azonban nem akarják eladni és így csak kisajátítás után szerezhető meg. Dr. Balogh István [államtitkár] ajánlja ennek a rendeletnek elfogadását, mert eddig igen kényelmetlen helyzetben voltunk ennek a rendeletnek hiánya folytán. Minisztertanács az előterjesztést elfogadta.

9 [14] 13 [Ries] Igazságügyminiszter kéri a minisztertanács hozzájárulását ahhoz, hogy a volt rendi megkülönböztetésekből eredő egyes házassági vagyonjogi és öröklési jogi szabályok hatályának megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot a Nemzetgyűlés elé benyújthassa. Minisztertanács az előterjesztés elfogadta.

10 Miniszterelnök eltávozik s helyettesítésére Rákosi Mátyás államminisztert kéri fel. [15] 14 [Tombor] Honvédelmi miniszter előterjeszti javaslatát Békeffy Gábor jóvátétele tárgyában. Minisztertanács az előterjesztéshez hozzájárult. 9 A T.577/1946.Ig.M. sz. előterjesztés csak a rendelet tervezetét tartalmazza, ez kimondta, hogy kisajátításnak van helye a magyar állam javára valamely külföldi állam diplomáciai képviseletének vagy a képviselet személyzetének elhelyezése végett szükséges ingatlanok esetében. Lásd a 2010/1946. ME sz. rendeletet, MK 1946. február 26. 10 A T.611/1946.Ig.M. sz. előterjesztés mellett megtalálható a törvényjavaslat szövege és az indoklása. Az indoklás abból indult ki, hogy már az ősiségét megszüntető 1848. évi XV. te. is utasította a kormányt, hogy készítse el a polgári törvénykönyv javaslatát és azt terjessze a legközelebbi országgyűlés elé. Nem vonta kétségbe, hogy az országgyűlés — ha a történelem időt engedett volna rá — meg is alkotta volna a magyar magánjog törvénykönyvét a szabadság, a jogegyenlőség, a haladás követelményei alapján - eltörölve a házassági vagyonjogi és örökösödési megkülönböztetéseket rögzítő hagyományokat és jogszabályokat. Ezt az ekkor már majdnem száz esztendős történelmi adósságot igyekezett törleszteni az ekkor elkészült törvényjavaslat. Törölni javasolta a törvényjavaslat a nemes, a honoracior (értelmiségi, előkelő tisztviselői) és a jászkun férj különleges házasságjogi és öröklési jogállását. A nemes, a honoracior és a jászkun férjet a rendi jog főszerzőnek tekintette, tehát a házasság alatt szerzett vagyon a férjet illette, a feleségnek közös-szerzeményi igénye csak akkor volt, ha azt a házastársak házassági szerződésükben kikötötték, vagy ha a szerzés alapja a nő vagyona volt, illetve ha a nő nevét a szerzőlevélbe belevették. Törölni javasolta a tervezet az özvegyet illető szűkösnek minősült előírásokat, illetve újbóli férjhez menetele esetén az elhunyt férj örököseitől kapott kiházasítási összeg követelésének lehetőségét. Megszüntetni javasolta továbbá a törvényes hitbért is, ami a nőt annak fejében illette meg, hogy a házastársi hűséget a házasság fennállása alatt nem szegte meg. Lásd az 1946. évi XII. tc.-t, kihirdetésére 1946. június 26-án került sor. 173