Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

simul stantes, quas consignando consignassent pro signo metali; abhinc modicum spatium ad magnam viam, qua(!) procedit de villa Kwrythyan versus possessionem Karlo in eadem via versus eandem possessionem Karlo modicum declinando in dextro latere ipsius vie a parte montis ad arbores querci erexissent novam metam terream; abhinc in via magna bene apparenti(!) in silva ad montem tendendo, ubi eadem via coniungitur altera via in sinistro latere vie suffodissent de novo metam terream; dehinc superius magis asscendendo versus occidentem pervenissent ad verticem montis, ubi de magna via altera via erbosa incipit tendere ad partem septentrionalem in latere vie sinistra a parte vinearum possessionis Kaza élevassent unam novam metam terream; deinde versus partem occidentalem in erbosa via satis magnum spatium transsiendo procedendo quandam vineam in territorio memorate possessionis Kwrythyan existentem et vineas in facie possessionis Kaza habentes ad modum terram passcuam Posaparlaga vocatam, ubi reperissent tres metas antiquas terreas, quarum una separat prefatam possessionem Kaza, altera distinguit possessionem Nyarad, tertia coniungit sepedictam possessionem Kwrythyan; et abhinc desscendendo per quandam viam lignariam versus allegatam possessionem Kwrythyan non multum longe sub uno ligno piri silvestris reperissent unam metam terream antiquam, quam conspexissent satis vigorositatis; deinde per arbustam sillvam versus plagam orientalem inter possessiones Kwrythyan et Nyaryad in acie sillve in fine terrarum arabilium reperissent similiter unam metam terream antiquam, quam propter sui roborem non movissent ab eademque meta ad predictam partem orientem inter terras arabiles pertranssiendo predictum fluvium Zwhapathaka pervenissent ad primam metam ibidemque déterminassent metas predictarum possessionis Kwrythyan et particule terre. A remetéket bevezették ezek birtokába, és azt a kolostor meg a szerzetesek részére iktatták. Hártyán, függőpecsét töredékével. DL 10982. (NRA 707-30.) 2277 Okt. 23. Velence. Mocenigo Tamás velencei doge a trevisói podesztához és kapitányhoz. Az áruló Romanus de Montello bellunói papot, aki a magyar megszállás idejében Asolónak az ellenség kezére juttatásán dolgozott, s aki most fogságukban van, a trevisói püspök vikáriusával vonassák felelősségre. Ne engedjék meg, hogy a vikárius a vádlottat szabadon bocsássa. - Verci XIX/2. 127. (Treviso lt.) - (M.) 2278 Okt. 26. (in Kenthelke, sab. a. Symonis et Iude) Czak-i

1 Miklós erdélyi vajda és Zolnok-i ispán erdélyi alvajdához: Lépes Loránd mesterhez (egr.), valamennyi ispánjához vagy alispánjához, aliis etiam cunctis regni huius Transsilvani iudicibus. Mivel Kerezthur-i Mihály fiának: Istvánnak fiai: Péter és György kiskorúságuk miatt pereiket nem tudják vinni, őket senki kérésére se állítsák bíróságuk elé mindaddig, amíg nagykorúságukat el nem érik. Papíron, a szöveg alatt pecsét töredékével. DL 62796. (Bethlen cs.) - (M.) 1 Javítva Wizakna-i-m(\). E javítás oka egyelőre megmagyarázhatatlan. 2279 Okt. 27. (in vig. Simonis et Iude) A győri káptalan előtt Pe[thenye]-i Miklós fia: Gál Nogymod-i Mihály fiai: Domokos és Mihály, Máté fia: Máté és Pál fia: Ambrus nevében is ügyvédvalló levéllel - és Nog[ymod]-i említett Domokos fia: János - Pethenye-i Pál fia: Mihály, Máté fia: János, Ferenc fia: Tamás, Péter fia: Jakab, Mihály fia: István, Péter fia: [...], Mihály fia: Péter, Péter fia: János, Jakab fiai: Péter és Tamás nevé-