Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

perjel és Dewecher-i János procurator jelenlétében az utóbbiak kijelölése szerint Thapolcha birtokot Chomberek föld felől a káptalan ellentmondása nélkül meghatárolták ama határjelek szerint, amelyek között Thapolcha akkor volt, amikor még a király tartotta kezében: quod primo incepissent penes viam, que de Hegmagas veniret in dictum rivulum Egregh, ubi dicta via a prefata Thapolcha in Apathy ducens ipsam viam in modum crucis pertransiret penes unam novam metam tum nobilibus de dicta Kezew pro parte ipsius capituli erectam, circa quam aliam novam metam erexissent; abhinc versus plagam septentrionalem per eandem viam de dicta Thapolcha in dictam Apathy ducens eundo usque prescriptam viam, que de dicta Thapolcha in dictam Kezew duceret post sese in octo locis duplicatas metas evidentes erexissent, quasquidem terram Chomberek prefato capitulo cum nepotibus seu heredibus ac supertitibus condam Lazary et Alexy successorum, scilicet condam Chomp prepositi, terras vero dicte possessionis Thapolcha penes dictas metas noviter erectas adiacentes eidem Thapolcha annectendo a perjelnek és a konventjének hagyták és azokba ellentmondás nélkül beiktatták őket. Hártyán, függőpecséttel. DL 87934. (Esterházy cs. hercegi ága, Repositorium 99-6-77.) - (M.) 1766 Máj. 25. (in Kapós, sab. a. penthec.) Serethwa-i Jakab fia: János, Ung megye alispánja és a szolgabírák Zs.-hoz. Helmech-i Péter panaszt tett Chazloch-i Bolgár (dictus) Miklós fia: János ellen, amiért ő - amint a leleszi konvent, a szepesi káptalan és Szabolcs megye vizsgálatról beszámoló okleveleivel igazolta - a Valkaz faluban lakó Sclavus Jánossal, a Chazloch-ban lakó Kulchar (dictus) Péterrel és a Cherthez-ben lakó Symka soltésszal Kyswalkayan nevü birtokára tört, ott lakó Iwannspak, Malyatha, Eleser és Hudor nevü jobbágyainak a termését elhordta, azonkívül Demeter nevű jobbágyának a juhait sokáig elzárva tartotta s csak egyezkedés után adta vissza. Az alperes válaszában ártatlanságát hangoztatta, s kijelentette, hogy kész alávetni magát a comprovincialis nemesek tanúvallatásának. A megye nemeseivel együtt ítélkezve kötelezték az alperest, hogy quinquagesimo se nobilibus tegyen esküt ártatlanságának bizonyítására. Bolgár János ekkor felmutatta Peren-i Péter országbíró oklevelét, amely szerint a perben ítéletet kell mondaniok, ha azonban a felek egyike nincs azzal megelégedve, küldjék át az ügyet a királyi kúriába. Bár előzetesen nem hoztak ítéletet, mivel az alperes de ipso nostro iudicio contentari noluit, a pert Jakab-nap nyolcadára a királyi kúriába ad deliberationem baronum et prelatorum átküldi. Papíron, zárlatán három pecsét töredékeivel, további kettő nyomával. DL 54124. (Kállay cs.) - (M.) 1767 Máj. 25. Purfinger János felsorolva családjának a müncheni Szűz Mária-plébániaegyház örökmisealapítványajavára tett rendelkezéseit, első helyen említi a müncheni városi kamarából járó nyolc új magyar forintnyi örökjáradékot. - Mon. Boica XX. 196. - (M.) 1768 Máj. 26. Drihert János dévényi polgár és felesége kölcsön vesznek Isserlein brucki zsidótól 12 font régi fekete bécsi dénárt, dénárját két rossz bécsi féldénárral vagy két pankhart-tal számítva, zálogul pedig lekötik dévényi szőlőjüket. - Magyar-zsidó okit. IV. 77. (Pozsony város lt. 789 - DF 239417.) - Bratislava 922, reg. - (M.) 1769 Máj. 27. (2. die penthec.) A vasvári káptalan animo et corpore felmérve négyévesnek becsüli Iwanch-i László fiának: Gergelynek fiát: Mihályt, akit anyja, Gergely özve-