Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

birtokaik elfoglalása miatt birtokon kívül állott, ugyanakkor javai visszaszerzése ügyében nála járt, s így a tárgyaláson való részvételt nem szándékosan mulasztotta el, nem marasztalható el hatalombajban, hanem új egyeztető tárgyalást kell tartani. Megtiltja Peren-i Péter országbírónak és bírói helyetteseinek, Marchal-i Dénes szla­vón bánnak, Körös megye ispánjainak, alispánjainak és szolgabíráinak, hogy a meg­semmisített büntetés alapján a panaszosokat személyükben és javaikban zaklassák vagy megkárosítsák, a bánt és Körös megyét utasítja, hogy a békéltető tárgyalásra tűzzenek ki új határidőt, az oklevelek felmutatását pedig halasszák el. Marcali Dénes szlavón bán 1420. nov. 18-i okl.-ből (2348), amely szerint a birodalmi titkospecséttel volt megerősítve. DL 43487. (Múz. törzsanyag, 1894-23.) - (M.) 1540 Márc. 24. (6. die f. III. p. Letare) A győri káptalan bizonyítja, hogy győri jobbágyuk, Jakab fia: Chylidee (dictus) Miklós sutor végrendelete ügyében annak özvegye: Ágota (honesta domina) ellenében megidézett Emberfya (dictus) János, Bekee (dictus) Se­bestyén és Kewer (dictus) István (honesti viri) iobagiones nostri Iaurienses eskü alatt külön-külön azt vallották, hogy Márton-napot megelőző pénteken múlt két éve (1417. nov. 5.) Miklós úgy rendelkezett előttük, hogy örök joggal feleségére és örököseire hagyja médium fundum curie sue in civitate sue in civitate nostra Iauriensi habitum, in quo personalem fecisset residentiam és az annak szomszédságában lévő, Acyel (dictus) Jánostól vásárolt fundus curie-t minden haszonvételével, de Ágotának a vá­sárolt fundus-ért sex florenos centenarios presentís nove monete regalis kell fizetnie Thatar (dictus) András fiának: Jánosnak. Hártyán, hátlapján pecsét nyomával. DL 107514. (Csánki-hagyaték.) 1541 Márc. 24. (in monasterio Schebnich, Mártii XXIV) Zsigmond, a Schebnik-i Szent Bernát-rendi Szűz Mária-monostor apátja, az apostoli szék által kiküldött commissarius az esztergomi érsekhez, ennek in spiritualibus vicarius seu officialis generalis-ához, a szepesi Szent Márton-egyház vicarius-ához, dékánjához, olvasó-, éneklő-, őrkano­nokjához, a káptalanhoz és annak minden egyes kanonokjához, továbbá mindenki­hez, akire a szepesi prépostságnak, amely a nagyobb egyházi méltóságok közé tarto­zik, adományozása és elfogadása tartozik. Kezmark-i Theodericus fia: György esz­tergomi egyházmegyei presbiter baccalaureus in artibus bemutatva V. Márton pápa 1419. dec. 20-i bulláját (1159) kérte őt, hogy a pápai elhatározás végrehajtását ren­delje el. A pápai parancs értelmében, mivel Theodericus fiát: Györgyöt gondos vizs­gálat után a szepesi prépostság méltóságára alkalmasnak találta, a prépostság pedig a pápai oklevélben elmondott módon üresedésben van, miután György kérte, hogy kéz­rátétellel ruházza fel azzal, bevezeti a prépostság valóságos birtokába, jogaiba és tartozékaiba. Mindezeket a fentieknek és bárki másnak tudtára adja és felszólítja az esztergomi érseket, a szepesi egyház olvasó-, éneklő-, őrkanonokját, káptalanját, va­lamennyi kanonokját és egyházi személyét, hogy hat napon belül, miután erre őket felkérték, Györgyöt vagy nevében meghatalmazottját fogadják és iktassák be a sze­pesi egyház prépostságába és főpapságába, a szepesi egyház főpapi stallumát jogai teljességével együtt adják át neki, vagy megbízottjának, adjanak számot a prépostság összes jövedelméről és járandóságáról, elmozdítva onnan a jogtalanul bitorlót. A Györ­gyöt akadályozóknak tanácsot és segítséget nyíltan vagy titkoltan senki se merjen

Next

/
Oldalképek
Tartalom