Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)
le és zaklathatok, hanem az igazságszolgáltatásért a civitas bírájához és esküdt civis-eihez kell fordulni, s erről privilégiumot állíttatott ki az említett civis-ek, kereskedők és lakók számára, az arestatio és zaklatás helyszínéül szolgált birtoknak vagy vámnak a privilégiumban kifejtett módon történő elfoglalása büntetésének terhe mellett firmissimo nostro regio sub edicto megtiltja, hogy akár a saját, akár jobbágyaik, embereik és familiárisaik követelése miatt vagy bárki kérésére arestare, prohibere et iudicare, vexare et dampnificare merészeljék prefatos Cassouienses, amíg nem kértek és kaptak az ügyben ítéletet a civitas-ban, majd a tárnokmestertől és szükség esetén tőle. Ha a letartóztatás in possessione aut tributo alieno, loco videlicet communi történt, és a birtok vagy vám ura anélkül, hogy megfelelő informatio-t szerzett volna a kért és kapott ítéletről, engedélyezte azt, úgy őt - a privilégiumban kifejtett módon - hat márka bírsággal kell sújtani, a letartóztatottat pedig javaival együtt szabadon kell engedni. Az oklevelet - amelyet nagyobb pecsétjével, quo ut rex Hungarie utimur, erősíttetett meg - mindig adják vissza a bemutatónak. - A szöveg élén jobb felől: Commissio propria domini regis. Papíron, leragasztott hátlapján a nagypecsét nyomával. Kassa város lt., Titkos lt. B-25. (DF 269125.) 695 Jún. 24. (Cassouie, in nat. Iohannis bapt.) Zs. Palouch-i Mathyus (egr.) Dyosgewr és Munkach királyi várak várnagyához, Szabolcs, Borsod és Abaújvár megyék ispánjához. Warda-i Pelbárt (egr.) panaszt tett a maga és testvérei: Mihály s Miklós nevében, hogy noha ők a Darouch birtokon lévő részükhöz tartozó Kerwa nevü földet - mint az a rávonatkozó iratokból kitűnik - per formám iuris visszaszerezték a várat egykor kormányzó Tódor herceg özvegyétől (magn.), de ő azt vonakodik nekik visszaadni. Mivel frustra foret facere iudicium, nisi debito effectui manciparetur, a legszigorúbban meghagyja, hogy meggyőződve, vajon Kerua föld Pelbártot és testvéreit joggal megilleti-e, azt adja neki vissza. Oklevelét elolvasása után a felmutatónak vissza kell adni. - A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt: Relatio Piponis de Ozora Themessiensis et camerarum salium regalium comitis. Papíron, a szöveg alatt titkospecsét nyomával. DL 87926. (Esterházy cs. hercegi ága lt., Repositorium 26-A-35.) - (M.) 696 Jún. 24. (Cassouie, in nat. Iohannis bapt.) Zs. Mikche Imre Lamperthzaza-i bíró és Wisses (dictus) Jánosnak, a Lamperthzaza-i Mindszentek-egyház vikáriusának kérésére átírja a leleszi konvent 1363. márc. 1-ji oklevelét, amely átírja I. Lajos király universitas hospitum et iobagionum nostrorum de Lamperthzaza 1 kiváltságaival kapcsolatos, 1342. aug. 24-i oklevelét, amelyben a király jogokat és kötelezettségeket foglal írásba: bírót maguk választhatnak, de a városban lakó idegenekkel és nemesekkel kapcsolatos ügyekben csak a király vagy a királyné ítélhet, évente egy alkalommal a királynéi tárnokmestert vendégül látni tartoznak, s a város évente decem tunellas vini, quamlibet quinquaginta cubulos vini capientem tartozik a munkácsi királyi várba szállítani, végül, hogy a Bereg megyei erdőkből a városbeliek miként használhatnak fát építkezéseikhez. Átírta Mária királyné 1524. márc. 20. > I. Ferdinánd király 1548. jún. 8. > Miksa király 1568. máj. 28. > Rudolf király 1588. jan. 8-i privilégiumában. MOL Magyar Kancelláriai Levéltár, Libri regii 3. kötet, 512-515. 1 Lamperthzaza megnevezése más helyütt: libera civitas, illetve: civitas nostra.
