Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 37. Budapest, 2001)

436 Máj. 12. (f. VI. p. Stanislai) A szepesi káptalan bizonyítja, hogy az előttük megjelent fogott bírák: Bresuiche-i Miklós fia: Tamás mester, Tarkew-i Fogas (dictus) János fia: János mester és Janusfalua-i Tóbiás fia: Jakab mester Sarus-i alispán és várnagy bejelentették, hogy más fogott bírákkal együtt nagycsütörtökön (ápr. 12.) létrehozták a káptalan korábbi oklevelébe foglalt megegyezést Sigra-i Poch fiának: Péternek fia: Mihály és Sigra-i Danus fiának: Györgynek leánya, Gargow-i Jakab fiának: Péternek felesége: Klára és ennek fia: György között a Rosquan-i Klára fiának: Máténak leánya: Katalin után Klárának járó hitbérről, jegyajándékról és a Klárát az említett Danus fia: Miklós fiának: Györgynek(!) a Sigra és Senthmargetha birtokban lévő részeiből és Olsouicha feléből megillető leánynegyedről, valamint egyéb őt illető javakról. Az oklevelet Zs.-nak olyan utasítását tartalmazó parancsára adta ki, hogy a megegyezésről a fogott bírák megnevezésével állítson ki oklevelet Mihály részére. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 60617. (Máriássy cs., Idegen családok.) 437 Máj. 12. (Bude Wesprimiensis diocesis, in domibus nostre habitationis solite die XII mensis Maii) János tituli Sancti Martini bíboros, az apostoli szék magyarországi és csehországi legátusa Péter fráter prior generális fratrum Sancti Pauli primi heremite - rendtársai nevében is előadott - kérésére, hogy auctoritate legationis hagyja jóvá azt a Magyarországon emberemlékezet óta követett szokást, hogy a városokba, oppidum-okba, villa-kba a temetési szertartás végzésére szerzeteseket hívtak, különösen pálos rendieket, ad quos Deo auxiliante totius vulgáris populi devotio plus inclinatur et favore spirituali prosequitur gratioso, amely szokásnak azonban a plébániaegyházak rector-ai hihetőleg kapzsiságból ellenszegülnek, megakadályozva a szerzeteseket a szentségek kiszolgáltatásában; auctoritate apostolica a kiközösítés büntetésének terhe mellett megparancsolja Magyarország valamennyi érsekének, püspökének, apátjának, prépostjának, perjelének, főesperesének, dékánjának, a plébániaegyházak rector-ainak és helyettes káplánjaiknak, presbiteris curatis et non curatis és a többi egyházi személynek, hogy egyházaikban engedjék a temetés szentségének kiszolgálását az odahívott szerzeteseknek, és elrendeli, hogy az adományt, amit a szerzetesek ezért kapnak saját szükségletükre fordítsák, s abból a plébániaegyházak rector-ai nullám habeant canonicam portionem. Az oklevelet nagyobb pecsétje felfüggesztésével erősíttette meg. 1520 k. másolat. ELTE kt. Cod. Lat. 115. Liber viridis, Inv. Paulinorum conv. (DF 286489) fol. 1. 438 Máj. 12. Firenze. A veszprémi káptalan kéri a pápát, hogy a zalai plébánosokkal a tizednegyed miatt folytatott perében, amelynek folyamán Petrus cardinalis de Ispania elmarasztalta, a végső ítélet meghozatalával magyarországi legátusát, János bíborost bízza meg. - Lukcsics I. 167, kiv. (Reg. suppl. vol. 119 fol. 3b.)-(M.) 439 Máj. 12. Firenze. V. Márton pápa magyarországi követéhez, Iohannes Dominici bíboroshoz. Hozzon végítéletet a veszprémi káptalannak a tizednegyed miatt a felsorolt plébánosokkal folytatott perében, amelyet Bolognai János pápai ügyhallgató az utóbbiak javára döntött el, majd a káptalan fellebbezésére Giudhardi Bertalan pápai ügyhallgató elé került. - Zala vm. II. 417. (Veszprémi kápt. mit. 593, Echer 2. - DF 201203. Hátlapján registratura jegy, a plicatura alatt bal oldalon: | jegy. - Mon. Rom. Vespr. IV. 387. - Bónis: Szentszéki reg. 2114. - (F.)