Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [18.] 198.1947. augusztus 28.
[Rajk] Belügyminiszter: El kell járni ebben az esetben, mert ez szabálytalan. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: Ha a névjegyzékben feljegyzi, hogy kapott egyet, akkor fel kell jegyezni a neve mellé, hogy kapott, [sic!] [Rajk] Belügyminiszter: Egyébként is bevonják a névjegyzékkivonatot, amikor szavaz az illető. [Erőss] Közellátásügyi miniszter: Láthatólag, amit itt a belügyminiszter mond, akkor itt akadémikusán meg van az igény, [sic!] [Ries] Igazságügyminiszter: Még egy kérdést szeretne felvetni, amit a belügyminiszter nem vetett fel és ez a választó személyazonosságának a kérdése. Ti. a belügyminiszter választási csoportja telefonrendelkezést adott ki, hogy hogyan igazolja magát a választó. 5 [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: Úgy tudja, hogy a törvény szabályozza ezt. [Ries] Igazságügyminiszter: Igen, de a tapasztalat azt mutatta, hogy a bizalmi egyedüli igazolása nem elegendő. A bizalmi-emberek még külsőségre aszerint igazolják az illetőt, hogy számítanak rá, hogy rájuk szavaz. Itt kellene valami megszorítást csinálni, hogy legalább valami levelet hozzanak magukkal, amit hozzájuk intéztek. [Gerő] Közlekedésügyi miniszter: A törvény szerint elég, ha egy bizalmi azt mondja, hogy ismeri. [Ries] Igazságügyminiszter: A névjegyzék tekintetében nem osztja a belügyminiszter nézetét, [hogy] szavazhassanak a többivel együtt. Ha ezeknek két órát megszavaznak az pontosan elég. Ezzel elejét veszik a visszaéléseknek. Szakasits Árpád államminiszter: Külföldi laptudósítók ezt a kérdést piszkálják a legjobban. [Ries] Igazságügyminiszter: A legszűkebb korlátok közé kell szorítani az esetleges visszaéléseket. [Rajk] Belügyminiszter: Éppen ezért mondotta tegnapelőtt beolvasott közleményében, hogy az igazolás módját a közvélemény előtt ismerteti. Különböző kérdések felvetése érkezett be, elsősorban vidékről, hogy miket kívánhat a bizottság az igazoláshoz. Most a következő veszély forog fenn. Amennyiben nagyon kezdik kérni az okiratokat és ha a választási bizottság valamelyikének olyan tendenciája érvényesülne, hogy a kizártakon túl is tömegeket kizárjanak, ha nincs pontosan felvilágosítva a közvélemény, hogy hogyan történhet az igazolás, akkor a választási bizottságok kedvük szerint kizárhatnak egy csomó embert a választásból. Összebeszélnek, pl. követelhetnek arcképes igazolványt. Tömegével tudnak kizárni embereket. Ennek az alapján megnézte az 1945-ös törvény idevonatkozó rendelkezéseit, s nem pedig a végrehajtási utasítást,
