Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Dinnyés Lajos nemzetgyűlési bemutatkozó beszéde, a kormány programja

a Ház elnöke, eddig még pontosan meg nem állapítható személyekkel együtt szintén kiszökött az országból, ezzel ő is elismerte azt, hogy neki is szoros kapcsolatai voltak az összeesküvőkkel. A Független Kisgazdapárt politikai bizottsága egyhangú felháborodással és megdöbbenéssel értesült Nagy Ferenc és Varga Béla szökéséről, akik férfihoz és politikushoz méltatlanul viselkedve elárulták nemcsak fajtájukat, a parasztságot, hanem a magyar demokráciát is és ezután mindkettőjüket kizárta a Független Kisgazdapárt tagjai sorából. Ma már tényként megállapítja mindenki, aki itt él, vagy aki idejött közibénk, hogy itt semmiféle puccsról, semmiféle erőszakoskodásról nem volt szó. Barikádokat itt senki sem emelt, géppuskák nem ropogtak az utcán, csendben és rendben fogadta az ország közvéleménye az új kormány megalakulását. T. Nemzetgyűlés! A Szózat fenségesen szép akkordjainak egy sora azt mondja: Itt élnek, halnod kell! Azok, akik az elmúlt napokban, előzőleg anyagilag jól bebiztosított emigrációba vonultak, csak élni, még pedig jól élni akartak itt az országban, de nem akarták viselni a felelősséget tetteikért. A magyar demokráciának ezek az Ocskay brigadérosai nem akartak tudomást venni azoknak az áldozatvállalásáról, akiknek sok esetben a mártírhalála tette lehetővé számukra, hogy ők maguk díszes közjogi pozíciót foglaljanak el a magyar közéletben. Ebben a teremben is évtizedes harcok folytak a magyar demokráciáért, a magyar szabadságért, a magyar függetlenségért. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Horváth Zoltán, Vázsonyi János és Kabók Lajos egykori képviselőtársaink itt, ebből a teremből hirdették elveiket és harcoltak a demokráciáért. És amikor elveikért felelősségre vonták és számonkérő szék elé állították őket, egész férfiakként vállalták a börtönt, az internálótábort és életüket is feláldozták elveikért, a magyar hazáért és a magyar demokráciáért. Es ezeken a politikusokon kívül itt van még a mártíroknak egész sora: Kiss János, Rózsa Ferenc, Tartsay Vilmos, Mónus Illés, Stollár Béla, Schönherz Zoltán és a többiek, akik nem adták fel egy percig sem elveiket, vállalták a legsúlyosabb megpróbáltatásokat, de nem szöktek ki külföldre, gyáva konspirátorok módjára, hanem helyükön maradtak. Ezeknek a mártíroknak és hősöknek példája kell, hogy útmutató legyen valamennyiünk számára! Büszkeséggel és örömmel tölt el, hogy kormányalakításomat nem kísérte a magyar politikai életben szokásos görögtűz és tapsorkán. Minden csoda három napig tart — mondja a magyar közmondás — és a puccsokról szóló mese még két napig sem tartott. A kormány eskütétele után nyomban kijelentettem, hogy mindenkit örömmel és szívesen látunk itt Magyarországon, hogy személyesen győződhessék meg arról, hogy itt semmi más nem történt, mint az, hogy az alkotmányos formák szigorú betartásával új kormány alakult. Ebben az országban rend, béke és nyugalom van; nyugtalanság csak az összeesküvők, a